|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
|
|
Az őszi nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.
Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.
Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.
Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon,
a lelkedbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.
Szomorún pislákol
az ősz napsugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.
( A kép saját illusztráció.)
|
|
|
- szeptember 04 2010 18:05:23
Képies és szép vers,gratulálok!!! |
- szeptember 05 2010 06:01:58
Szép és dallamos.  |
- szeptember 05 2010 13:27:24
A vers és a kép így együtt... jól esik. Szívet melengető.
Köszönöm, üdv: Mária |
- szeptember 05 2010 17:21:12
Ervin!
Szívből gratulálok: a vershez is és a festményedhez is, nagyon szép
akvarell, nagyon tetszik!
Szeretettel ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2021. április 22. csütörtök,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
