|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Egy kiesett madártollat találtam az erdő szélén,
Srégen vágva szavakat írtam véle,
Az Idő megbüntetett engemet,
Pipacsokkal telt rétből, kelyhükből írtam ki a szépet.
Így az Éjnek szélén
Egy ruhát varrok, az álmok sablonját a fellegekből,
Halántékomat a birsalmafa törzsére teszem,
Mert ott a hely, hol az álmok titkát megértem,
S a leveleknek rezgése kiemeli a fényét
színekben.
Kóbor lelkem, csak halogasd a csendet !
Figyeld a gyönyörű színeket,
Ne sírj, nem érdemes,
Ez csak az Ősz,
S álmodban őt idézted. |
|
|
- szeptember 13 2010 20:09:01
"Kóbor lelkem, csak halogasd a csendet !"
KÓBOR LELKED MÉG JÁRJA BE A KÉSŐNYÁR MELEGÉT, tartsd vissza a zord hegyek leheletét! |
- szeptember 13 2010 20:28:22
iytop!
Szép verset írtál, nekem tetszett, gratulálok ircsi |
- szeptember 14 2010 16:44:07
Nagyon szép érzékeny meditálás az elmúlásról. Gratulálok!
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
