Napkorong

Most zokog az ősz, fájdalmas könnyeket,
bár zokogott már a tél, és a nyár is.
Csak a tavasz kacagott, fény-csillag szemével,
ahogy rám nézett, átkarolt hűs szellő kezével,
s éltető napsugár csókját nyomta homlokomra.

Az ész nem tudja felfogni még,
mi bűn az élet, mi áldás, mégis elveszik.
Nekem a temető épp oly gyászos télen,
mint nyáron, vagy ősszel, mikor haldokló levelek
vonnak takarót az új hantok fölé.

Csak szaporodnak a keresztek, rajta nevek,
dátumok, bevésve az agyba azt a napot,
mikor a lélek örökre búcsút intett a testnek,
s talán az ég egy eldugott szegletében,
párás szemekkel tekint a gyászoló szeretteire.

Imát kellene mondanom, de nem tudok,
keserű vádak vihara dúl bennem.
Mi bűnöm van nekem, hogy háromszor zokogtam
idén már, átkozva a halált, mert oly könnyen
ragadta magához három élet gyöngyfonalát.

Három évszak bánata fest szomorú képeket,
színtelent, mint a sűrű éjszaka, mi nem kovácsol álmokat,
mikor az izzadt test csak forgolódik, kivetné az ágy
magából, hogy elég, húzd fel a redőnyt, s nézz ki,
enged be a fényt, az utca zaját, az élet színeit.

Töröld le a gyász könnyeit, rejtsd szívedbe,
s a lélek megnyugszik, apró léptekkel halad tovább,
hisz az útnak még nincs vége, az idő sem áll,
talán szebb tél lesz, szebb ősz, szebb nyár,
és az emlékek elkísérnek egy életen át.

Hozzászólások

Maryam - September 24 2010 19:26:57
Szomorúan szépséges...

Maryam

Geot - September 24 2010 19:48:14
Nagyon szép! Az utolsó versszak különösen megérintett!
Szeretettel:gGeot

pircsi47 - September 24 2010 20:22:08
Nagyon szomorúan szép vers!
Szeretteink elvesztése örökre nyomothagy bennünk!
Szeretettel gratulálok

ircsi

gufi - September 24 2010 21:12:18
Kedves Szemi!
Versed idézi bennem a tegnapot és sajnos a holnapot. Én az idén négy szerettemet veszítettem el, ma kaptama hírt a jövőhéten ismét temetnem kell. Az élet viszont halad tovább, az idő meg nem áll.
üdv:gufi

agota - September 25 2010 02:34:22
Nagyon szép.
Ágota

szhemi - September 27 2010 18:16:58
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvasta.
Úgy hiszem, ahogy öregszik az ember, úgy veszít el mind több embert, akiket szeretet.
Üdv: József