|
|
 
Múló hópehelyként
élem életem,
megszületek tisztán,
majd elnyel
a fekete végtelen.
Magasban repülvén
szelek hideg szárnyán,
tisztán hófehéren,
nem fenyeget ármány.
De
eltűnik a szél
nem ringat már,
messzi útra kél
hiába is fáj...
Repülés
és már nem
lebegés,
csak zuhanás
kietlen földbe csapódás.
Fehérségem
immár
szürkévé válik,
de
múló létem küzd
egészen
mindhalálig!!! |
|
|
- szeptember 29 2010 15:56:41
"múló létem küzd
egészen
mindhalálig!!!"
Szééép!
Tisztelettel: Att. |
- szeptember 29 2010 16:40:28
Szép, de szomorkás!
Gratulálok.
Ágota |
- szeptember 29 2010 18:35:51
bomover szép verset írtál!
Gratulálok ircsi |
- szeptember 29 2010 20:06:11
Kedves bomover,
versed bizakodó hangja nagyon teszik.
Szeretettel: Radmila |
- szeptember 30 2010 07:13:41
'múló létem küzd
egészen
mindhalálig'- és ez a lényeg.. |
- szeptember 30 2010 16:34:47
Nagyon szépen megfogalmaztad ! Szépek a képek is!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. március 18. hétfő,
Sándor, Ede napja van.
Holnap József napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
