|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Reszkető kézzel szervírozza önmagát az ősz
ágyam sárgult baldachinján bújva át,
márványló bungalóm legfelső szintjén
sózott föld tétlen urává csüngő szemével kiált.
S a szirtjeimre dúsul egyre jobban
fanyar-fehér viaszparókája,
mint egy kaptár melynek mélyén fekszem
lépes trón-tapaszom rajzó búrájában.
Sehonnan rángat ez a síri zsongás.
De királynő kérem csak a szolgáit szülje!
Etetnek, hogy szülj és védenek, hogy itt légy,
s cselédszobák kiadó rétegével építenek körbe.
Mikor álomban kelsz és ébrednél már,
de nem bírsz, úgy hajt most a vágy az égre.
De egy újabb sejt a hájas kasban
zörgő kitin lelkem minden feszülése.
Végül felszakad mindig a deres álom-zubbony.
Enyém a kaptár s az egész kolónia,
enyém a szó, mely rekedt hervadással hullt
s ott van még valahol az avar rongyaiba'. |
|
|
- október 08 2010 05:20:47
Tetszett a versed. |
- október 08 2010 09:01:19
Érdekes megközelítés, de jól sikerült. |
- október 08 2010 09:44:09
Különlegesen, egyedien kifejező...
Maryam |
- október 08 2010 11:53:32
Nagyon érdekes vers, nehéz, de másodszorra megértettem !
Gratulálok ircsi |
- október 08 2010 14:29:00
Érdekes szókapcsolatok.
Szeretettel Joli |
- október 08 2010 15:49:36
Most vettem észre, h az 1.vsz utolsó sorában véletlenül kiállt-ot írtam
kiált helyett.
Amúgy köszönöm a hozzászólásokat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. november 27. péntek,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
