|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ott leszek
Ott leszek, ahol a Nap ébred
és bíbor ruhát dob az ég vállára,
mint elfelejtett királylány
sétál ki a sötétből,
ahogy egésszé érik,
beragyogja a tájat,
hogy alkonyatkor
vörösen izzó ráncokat festve
a messzi horizont homlokára,
és szemeibe csillanva a fényt
újra a hold csókjába haljon.
Ott leszek, ahol folyó öleli a tengert
és elkönnyezett emlékeit szórja
minden cseppjével a sós habokba.
Mint letűnt torkolat
építgetem magam,
perceknek tanulok
teljes pompámban
virulni az akácvirág illatú csendben,
s ahogy felzokog egy néma hullám,
rogyok bele az évek által épített
lelkem, sötét katakombáiba.
Ott leszek, ahol halni vágyik az élet
és meggyilkolt testek hantjára szórja
újabb ledarált gondolatok hamvait.
Mint egy siket-néma
jelezni fogok neked,
megtalált úton járva
majd leintelek téged,
akkor te lefékezel, életedbe engedsz,
boldogan kísérgetsz bármerre engem,
nem akarsz arra figyelni, hogy sírok
és remegő hangon könnyek közt mondom:
sajnálom,
de a következő útkereszteződésnél,
már nem leszek ott...
2010.01.10.
Miklós Imola |
|
|
- október 13 2010 18:31:13
Kedves hipervándorá
komoly gondolatokat raktál csokorba. A vers formailag is sikeres.
Szeretettel gratulálok:Radmila |
- október 13 2010 20:40:39
Imola!
csodálatos a vered, de ne legyél halálközelben még ráérsz!
Puzillak ircsi |
- október 14 2010 08:27:04
Nagyszerű a versed.. |
- október 14 2010 12:13:30
Imola Kedves!
Keserű szomorúságal átitatott vers. A következő kereszteződésnél
már lehet, hogy nem leszel ott, de csak azért nem, mert másfelé vezet a te utad. Valami szebb felé!!!!!
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
