|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Mellettem, egy apró kis patak.
Csapzott tajtékkal vidáman szalad.
Átugorva pajkosan, durcás komor köveket,
Réteket, és völgyeket
Bejárva, száguld csendben dúdolászva,
bele a végtelen messzi tájba.
Vágyak ragyognak túl a horizonton,
hogy meghízott, kövér folyókon,
lágyan ringatózva
valahol,
a dübörg?, kékl? tengerbe karol.
Csak állok, és némán gyönyörködöm,
amint ez aprócska vízözön
kitartón kutat,
vállalva bátran járatlan utakat,
elhagyva kanyargós téves múltakat,
a jöv?t kémleli.
Mert az út fontos neki, mi el?tte áll.
Száz szakadék ásít rá gúnyosan,
vízhangzó mélység,
de ? csak neveti.
Bárgyú álmukat kacagva felveri,
s szivárvány mosolyát, pajkosan
szemükbe veti.
Csak állok némán,
s e gyöngyöz? révült pillanat,
lassan pengetni kezdi
Tetszhalottá dermedt, sápadt dalomat.
Már én is látom, hogy újra süt a nap,
s még félve bár,
de el?veszem,
sötét fiókba rejtett megfakult szívem,
s jöv?m, hirtelen mint csillogó drágak? hívogat.
Már nem nézek vissza,
csak futok sebesen.
Sándor Gyula |
|
|
- október 24 2007 19:10:32
Nagyon tetszik a vers, nekem is van egy hasonló versem |
- október 26 2007 19:38:18
Köszönöm kedves Netti. Mindjárt megnézem a te versedet is, ha megtalálom.
Gyula |
- január 18 2008 09:22:49
Kedves Sándor Gyula!
Nincs is szebb megállni egy kis pataknál és hallgatni a csobogását. Nagyon megnyugtató felemelõ pillanatokat élhetünk át közben. Ha kimegyünk a falunk melletti dombra a telkünkre, mindig keresztezi útunkat a kis patak, ahol a kõhidnál sokszor megállok és kicsit hallgatom a víz csobogását.
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 23. kedd,
Viktória napja van.
Holnap Ádám, Éva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
