|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
Avagy az évszakváltás története…
Nos, bizony a mai nap egy nagy vízválasztó,
De ne tévedjetek, mert még ám nem jön a hó…
Egész életemben a mával ért végül is véget a nyár,
Balatoni fürdéseknek vége, igen hűvös a víz már.
A napocska a teljes gőzzel előre… hajókar állásából visszavesz,
De vajon miért teszi ezt, ő már kapcsolatban van az ősszel? Igy ilyet tesz?
Biz' a, igaz a… hogy naptáram is mutatja, csomagol az ősz és jő.
Mi nékünk tetszik vagy sem, igy lesz ez, mert a mai nap, igaz mérföldkő!
A nyári nappalokat a napocska visszaparancsolja,
Nem csak hűlnek nappalok, de rövidülnek, ez a parancsa…
A növényzetek még szépek, klasszul virulók,
Még a gyepek is szép zöldek, még nem száradók…
A lassan besűrűlő esték naponta csökkentik a meleget,
Ekkor már hosszú ujjút kellene felvegyünk… lég hűvösös lehet!
Ha megjönnek az őszi viharok, akkor a Balaton is haragos lesz,
Mert úgy tűnik, ő sem tudja, hogy majd jövőre, a jövő nyáron, mi-hogy lesz!
Már nemsokára az őszi szél zúg, átvág a kerteken,
Ennek nézünk elébe az elkövetkező hetekben.
Esernyőt szerezz be, mert az őszi eső, akaratos,
És a lecsebbenő vízcseppek… orcáról sminket lemos…
Vecsés, 2025. augusztus 20. -Kustra Ferenc József
|
|
Évszakváltozás…
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
|
|
Az értelem sokszor, vadul viaskodik,
Az is van, de sokszor, hogy meghunyászkodik!
Az értelem sokszor, vadul viaskodik.
Ész
Harcol,
Csatát vív,
Mégis enged.
Újra lángra kap.
Újra lángra kap,
Mégis enged.
Csatát vív,
Harcol
Ész.
Sok esetben biz’ nincs, kivel a
gondolatod megoszthatnád,
Sokszor, úgy-bizony nincs, mert, ha volna, rögvest meg is találnád?
Sok esetben biz’ nincs, kivel a gondolatod megoszthatnád.
Gond
Belül
Szóra vágy.
Nincs ki hallja,
Belül visszhangzik.
Belül visszhangzik,
Nincs ki hallja.
Szóra vágy
Belül
Gond.
A szép ködfüggönyös reggelen, talán még sokkal magányosabb vagy,
A szép nem látható reggelen, totál bánatosan egyedül vagy…
A szép ködfüggönyös reggelen, talán még sokkal magányosabb vagy.
Köd
Foszlik
Fény dereng.
Nap ragyogva,
Új remény szívnek.
Új remény szívnek,
Nap ragyogva
Fény dereng,
Foszlik
Köd.
**
Ködös reggel, a hajnal után már minden dereng,
Ködös reggel, nem látni… az ember úgy elmereng…
Ködös reggel, a hajnal után már minden dereng,
Köd
Hajnal
Szétfoszlik.
Ember mereng,
Tisztul a világ.
Tisztul a világ,
Ember mereng.
Szétfoszlik
Hajnal
Köd.
Halálos csendben eszmél a hajnali napsugár,
Halálos csendben lassan terjed szét a fénysugár…
Halálos csendben eszmél a hajnali napsugár.
Csend
Hajnal,
Fény szület’.
Lassan árad,
Életet hozva.
Életet hozva
Lassan árad,
Fény szület’,
Hajnal
Csend.
A növényeken, látni immár nincsen harmat,
A növényeken, látni, épül tavasz gyarmat...
A növényeken, látni immár nincsen harmat.
Ág,
Tavasz,
Feléled
Harmat nélkül.
Élet bont szárnyat.
Élet bont szárnyat
Harmat nélkül,
Feléled
Tavasz,
Ág.
Vecsés, 2017. július 7. – Siófok, 2025. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – írtuk 2 szerzősnek: a 3 soros zárttükrösöket anaforában és visszatérő rímben én írtam. A tükör apevák: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
|
|
Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.
Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.
|
|
Csukott szemmel meditálok így ősszel…
(3 soros-zártükrös, önrímes)
Figyelek, mi ez? Hah! A súlyos csendben elbújt hangok zaja!
Eh, ez attól… hogy a felhőkből sorba lecsebbenők zaja!
Figyelek, mi ez? Hah! A súlyos csendben elbújt hangok zaja!
(haiku csokor)
Súlyos csend alatt,
felhőkből zörej pereg.
Titkos hang rezdül.
*
(3 soros-zártükrös)
Hallok bizony még valamilyen ’nem ismert’ kopogós hangokat,
Én és a csendem közötti ajtóban tán’ valaki kopogtat…
Hallok bizony még valamilyen ’nem ismert’ kopogós hangokat.
Ajtónál neszek,
ismeretlen kopogás.
Csend válaszolgat.
*
(anaforás, 3 soros-zártükrös, belső rímes)
A titokban rám csebbenő esőcseppek, de csinosak,
Ahogy meg jól rám talpalnak, jöttek talán porfogónak,
A titokban rám csebbenő esőcseppek, de csinosak.
Szép esőcseppek,
titokban rám talpalnak.
Porfogók jönnek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Elbambultan, nem is értem az egészet, az esőséget,
De észreveszem, vadludak ’V’ -ben teljesen lepik el eget.
Elbambultan, nem is értem az egészet, az esőséget.
Vadlibák szállnak,
az égboltot lepik el.
Bámul az eső.
*
(3 soros-zárttükrös)
Esőben még a nappali kellemesen kedves idő, szinte okolna,
Érzem közben a szélfuvalat huzatosságát, mintha csak simogatna…
Esőben még a nappali kellemesen kedves idő, szinte okolna.
Eső simogat,
szélfuvallat ölelés.
Idő mosolyog.
*
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
Ma este is este lesz, most úgy tűnik, holnap már ősz lesz,
Már nem bambulok, felébredtem, hazamegyek, este lesz…
Ma este is este lesz, most úgy tűnik, holnap már ősz lesz.
Ősz közelít már,
este lépte hazahív.
Nyár álma foszlik.
*
Vecsés, 2023. szeptember 3. – Siófok, 2025. szeptember 21. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva és 2 szerzősnek írtuk. Szerző-, és poétatársam a haikukat írta.
|
|
(3 soros-zárttükrös csokor)
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján,
Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán…
Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján.
(leoninus)
Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben.
*
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni?
A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni.
*
Badacsony fölött az azúr besötétedik,
Az éj sötétje teljese ránehezedik…
Badacsony fölött az azúr besötétedik.
Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet.
*
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom,
Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom…
Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom.
Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje.
*
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet,
Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet…
Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet.
Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba.
*
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt,
De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt…
Így estfelé a hőség már különösen nem támadt.
Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad.
*
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad,
A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad…
A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad.
A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben.
Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága…
|
|
avagy asztaltól az ágyig…
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Soraid olvasom – nevetem.
Mi kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!
Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.
|
|
(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!
Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)
|
|
(3 soros-zárttükrös)
Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
*
(Bokorrímes csokor)
Bizony benned mind ezeket föltalálom,
Mindaz mindenestől az én ideálom,
Örök hűség és a mélységes szeretet.
Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
Kivel az életet, nagy szeretetben járom.
Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
Vagytok nekem… az örök boldogságom.
Amikor meg rám nevet a két kis angyal
Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…
Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.
|
|
Már majdnem egészen megérkezett az ősz!
Nyárutóban a
Színek vesztik fényüket.
Színes színvilág.
Hűvös ősz eljő’,
Lassan lehull a levél.
Ágak sóhaja.
Múló, változó
Időnek jele… más szín.
Színes színvilág.
Párás hajnalok,
Függöny mögött a világ.
Őszbe öltözött.
Zivatar-vihar
Renget esőcseppeket.
Színes színvilág.
Nyirkos avarban
Múló nyár emléke ég.
Léptek súlya csend.
Oly sajnálatos,
Hogy a nyár ment, útra kelt!
Színes színvilág.
Madárraj suhan,
Vonulnak messze délnek.
Égbe írt betű.
A napsugár már
Gyengülő erőt mutat.
Színes színvilág.
Csöndes dombtető,
Köd leple alatt pihen.
Távol harangszó.
Levelek hűsben,
Lesz szín kaleidoszkóp!
Színes színvilág.
Kéményben a szél
Mély dalt fúj, muzsikálva.
Ősz… szimfónia.
Vecsés, 2023. szeptember 9. -Siófok, 2025. szeptember 10.--Kustra Ferenc József- íródott: Renga-láncversben. A színes szín világról: én írtam. A hűvösödő őszről pedig, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
|
|
Oly sok szomorúság van a lelkemben!
Beavatkozol álmaimba és gondolataimba.
Megpróbállak elűzni, de nagyon nehéz,
Mert a szív nem tud a tiltott szenvedélyekről.
Oly tehetetlenség van lelkemben!
Jelenléted elnyom,
Bár mindig vidékek választanak el minket,
A vágyakozás utánad túlcsordul bennem.
Annyi szenvedés van a lelkemben!
Hibák peregnek a szemem előtt,
Az idő, a megbocsáthatatlan utazás, követ
És ketyegése fokozza a fájdalmamat.
Mégis! annyi szeretet van a lelkemben
Bár ez! egy egész világot elárul!
Szeretni foglak! még ha nem is helyes
És ez számomra a nagy büntetésem!
|
|
Egy selymes susogás maradt bennem
a fenyőerdők alatt. Az adott susogásban
és tenyerednek mélyéből, egy vékony láng
megvilágítja a világegyetemet, mellyel azt te, meghódítottad.
Maradt egy lelki bátortalan ölelés,
a tiszta forrás vizének közelében;
ugyanaz a vágyakozás rejtőzik a lábcsontokban,
ott megigézel, lenyűgözöl meztelen lábaidnak szépségével.
Egy bódult fűszálhoz hasonlóan maradsz a hegyen,
szemben a lenyugvó nappal a csúcsok felett
és ajkainkat a fogaink közé ástuk,
sok csókban temetve magunkat, lelkünket.
|
|
Szeretlek, mert különben nem csókolnálak meg
a hőségben, mely elfojtotta suttogásomat;
amikor leválsz tőlem, akaratod ellenére,
az erdők ringatni fogják bánatomat.
Szeretlek, mert különben nem élvezhetném
a pihentető csípődet magam alatt
és a szám sem nyögné ma
a vágyott szavakat,az-az balsorsomat.
Szeretlek, mert különben nem ragaszkodnék,
a gyengédséged színének érezéséhez;
szeretlek, mert különben nem várnék,
hogy megértsem az ősi szeretet méreteit.
|
|
Legszívesebben azt kiáltanám: fázom és félek,
Hogy a szél megfagyaszt és kicsivé tesz,
Hogy az eső ver, megsért és vérzek,
Elfutok a világ elől, megbotlok és ontom a sok könnyet.
Legszívesebben azt kiáltanám, hogy sötét van és éjszaka,
Minden mozdulatlan és ijesztő a suttogások hada,
Hogy a láng remeg és lassan kialszik
Még a gyergyának viasza, az asztalon nyúlik.
Sikítani akarok - milyen hideg nekem minden...
Várom a halhatatlanságot, bár lehetetlen,
Hallgatom a csendet és a fájdalmat a vizekben,
Hallom, ahogy a lelkem összetörik bennem.
Kiáltani szeretném, hogy segíts,
Mert mindenhonnan vágyok rád,
De az idő és a fájdalom megragad
És az élet tolvajként érint, mert bennem a szorongás.
|
|
Most reggel van Korfu szigetén,
Egy kipirult, élénk nap fűti a levegőt,
A tengerben kecses delfinek játszanak,
Míg én halkan súgom neked: kalimera...jó reggelt,
Figyelve tégedet és vágyakozva csókodért, kihasználva az alkalmat.
Mosolyogva ébredsz
És édes, hívogató tekinteted van,
Kezem kényezteti az egész testedet,
Mezítelen testeden, hol érintésem tetőtől talpig tart.
Öleljük egymást és a szívünk dobog,
Érezzük, ahogy a szerelem árad az ereinkben;
Csodálatos vagy, mint Aphrodité,
Aki Olümposzról szállt le hozzám és most itt ragyog.
Egy buzuki siránkozó dallamait hallom,
Az egész sziget vibrál vele,
Gyengéd hangja felkavar,
És látom, ahogy az arcod elpirul e gyönyörben.
Vágyakozással nézel rám,
Nagyon felkavar, uszít ez a dal,
Egész lényeddel kísértesz,
És görögül mondod: ela, ela...
Vagyis, élő fényem vagy, élő fényem vagy!
|
|
Nem volt semmi abból, ami lehetett volna
És ami lehetett volna, bevégződött...
Csak egy rövid őrület volt,
Ami a fényes kés pengéjét vérrel bemocskolta.
Csak két utas voltunk,
Akik jegy nélkül a vonatra felszálltunk
És semmi más poggyászunk nem volt, csak a
Vasúti kocsinak falán lévő vészfékjelző zsinóra!
De nem utazhattunk együtt
És mindketten más-más állomáson leszálltunk,
Mint két embert, akiket megrémített a vihar-
Első tavaszi éjszakánkról lemondtunk!
És ennyi!... Ami lehetett volna,
Csak egy unalmas kezdet volt
Egy egyszerű "más tényből", ami nem ismert-
Története helyileg, hol és mikor játszódott!
|
|
Dörmögök, röfögök,
Örökön, pörgőn.
Ödön mög nőt… Gödöllőn
Gyömöszköl ökörködön.
Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc József
|
|
Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.
Nagyapa jó ember volt emlékszem,
Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
Nagymama főzött és sütött tortát,
Ő csinálta a legjobb matutkát.
Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
Sírjukon látom, kint van a fényképük,
Így nem halványul el kedves emlékük.
Gyermekkorom szép emlékei voltak,
Jó nevelésemhez hozzájárultak.
Sajnos örökké ök sem élhettek,
De a szívember tovább léteznek…
Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Jenei József volt a nagyapám,
Dein Anna meg a jó nagymamám.
Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
Galíciában... ott állomásoztak,
Oroszokkal időnként csatároztak.
Érdekeseket mesélt az, időkről,
Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
Értett a lovakhoz, állatokhoz,
Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
Földje, szőlője és legelője volt.
Ló meg tehén, disznó és baromfi,
Ezeket neki kellett tartani.
Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
Pipázott, mint régi huszárember,
Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
Én voltam a fiú unokája,
A kedvence és a kis pajtása.
Szeretett és kényeztetett engem,
Mikor vele voltam örült lelkem...
Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
A tojás lébe paprikát kevert,
Sütés után piros, márványos lett.
Sajnos már nagyon régen meghaltak,
De emlékszem, nekem jót akartak.
Bizony kit szeretünk örökké nem él,
De emlékük örökre szívemben él.
Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Nem létező időrészecske…
Minden pillanat múlt és jövő,
A jelen nem mérhető idő.
Valamit mi, már vagy megéltünk,
Vagy mi még nem… de majd megéljük.
Pillanat varázsa a jelen,
Ez nem mérhető idő elem.
Vagyis ember nem jelenben él,
A tiszta múlt az, mit annak vél.
Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc József
|
|
Mièrt engem bántanak mikor semmit sem tettem?
Mièrt rajtam csapódik le oly sok minden?
Mintha csak egy cèltábla lennèk
holott nem ezt èrdemelnèm.
Fèlek túl nagy a szakadèk
már csak zuhanok csendben.
Nem ordítozom nincs èrtelme
magyarázkodásnak már nincs itt a helye.
Úgy sem hallanák meg hiába is tennèm
így elfogadtam sorsom ès a habok martalèkává válok. |
|
A képzelet !
Láttam őtet egy őszi napon,
levelek hullásakor az avaron
mosolyát keresve,nem leltem
belebújt öszben,megértettem.
Lankadt virágok szerte szélyel,
Ő volt az egyetlen a szélben
ami fújta a sárga fa leveleket
felkapta képzelt szerelmemet.
Nap fénye már nem volt meleg
megpihent a fáradt természet,
kipihenni a hosszú,meleg nyarat,
felizgatott,szerelmi vágyódásokat.
Ágoston Tibor
|
|
Lételem
Életem folyvást.
Lét-elem.
Lételem
Létezésedet.
Lét-elem
Lételem
Együttélésünk
Akarod?
Lételem…
Csereprofil nincs.
Akarod?
Lételem
Majd szeretetünk.
Ketten egy…
Lételem
Együttéletünk.
Ketten egy…
Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy.
Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen…
Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt.
*
Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket.
Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti…
*
Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket.
Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz...
*
Mikor lesz
Egybefonódás?
Létség-csúcs.
Fogadlak
Légy örök társam…
Megvédlek.
Álmodok
Remélem tetszik…
Alkossuk.
Létezzünk,
De ne tévedjünk…
Egymásért!
Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még.
Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni.
Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga „Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével.
|
|
Lelkem lépcsőjén
Találkoztam a jó Istennel -
Én, bánatosan ereszkedtem lefele lelkiismeretemből,
Míg Ő mosolyogva emelkedett lelkem felé!
És megálltunk a létra felén,
Kereszteztük egymást a találkozás pillanatában,
A szempárok nyilai, mint mindig -
Jaj, az Ő szemei az enyémekre hasonlítanak.
Lelkem lépcsőjén
Újra találkoztam Istennel -
Ünnepélyesen szállt alá a tudatomból
És én mosolyogva emelkedtem Őfelé.
|
|
Erdei kaland...
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
Halk nótaszó szállt a zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent a tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !..
Levette ruhályát,méllyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őtet figyelte,mit keres egy
nő egyedül ebben a vad, nagy rengetegben ?...
Fürdő után ledőlt az asszony a zöld pázsiton,
nem volt senki a láthatáron,elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta végyott, vad szerelmet.
arra ébredt,egy kis nyúl nyalogatja a lábfejet.....
Ágoston Tibor
|
|
|
|
Ma 2025. október 23. csütörtök,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
