|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A kő kemény,
az érc hideg!
A bérc magas!
Gyenge lábamon én,
e kietlen tájon megyek!
Lábam felhőkön áll,
ködös a táj!
Nem látok! Mint a vakok!
Hangom semmibe száll!
Egyedül vagyok!
Hogy hol a csúcs?
Nem tudom! Nem látni!
De nem szabad megállni!
Nem szabad pihenni!
Csak menni!
Ez út, maga az élet,
és az életnek menni kell!
A percnek peregni kell,
és én soha sem félek!
Mert lábam alatt,
híg felhők ezüstje,
szilárdan tartja talpamat!
Körös körül az űr!
Van egy reménysugár,
amibe kapaszkodok.
Az küldi, aki vár!
Ez éltet és erősít,
biztat és bátorít!
Oszlatja a ködöt,
olvasztja a jeget,
és vezet!
A felhők fölött,
a bérceken át!
Aki küldi: lát!
Ismeri a sorsom,
a gondolatom!
Minden sejtésemet!
Nem hiteget!
A rosszat elveti,
csak a jót engedi!
Jelölt úton vezet!
Nem lépek le soha!
Sugaram után megyek,
az vezessen tova!
Nem szabad megállni!
Nem szabad pihenni!
Csak menni! |
|
|
- október 24 2010 19:14:36
SZia Tibor!
Ezt aztán jól odamondod! Tetszik.
Grt.  Sancho |
- október 24 2010 19:27:23
Tibor!
szép versedhez, szívből gratulálok ircsi |
- október 24 2010 22:25:47
Szép verset írtál. Szeretettel olvastam: Szofi |
- október 25 2010 09:57:53
Kedves Tibor
versed elgondolkodtató. tetszik.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 25 2010 18:03:52
Szép remek!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 12. kedd,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
