|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Idővel észrevettem,
Az öreg nyápic szerelem görbe botját elővette,
És lassan megy a remeték kolostorába,
Napnyugtakor a templom árnyékán... a kereszten.
Kényszerből a kezével egy rózsát szakított,
S ahogy belépett a kolostor ajtaján,
Imádkozott s keze között a rózsa is imába kezdett,
Szirmait a padlóra hullajtotta...oly átélő volt.
A remete palástja egy ruha hasításának hallatában,
Cipellőjének sarkantyújára ráesett,
S képes lett volna egy vadgerlice fészkét tönkre tenni,
Úgy, mint mikor az első csókomat adtam annak kit még ma is szeretek.
Ó, de hagyjam a múltat a viasz illatában !
Lelkemet megnyugtatom e füstös veremben,
S a szentelt vízből háromszor kortyoltam,
Tüzességet érezve ezen az estén...s nyugodtan hazamentem. |
|
|
- október 25 2010 17:37:30
iytop!
Jó verseet írtál, kétszer is elolvastam, gratulálok ircsi |
- október 25 2010 17:48:48
érdekes vers...tetszett |
- október 25 2010 18:26:25
Kedves iytop,
fájlalod a szerelem elmúlását, majd belenyugszol sorsodba. Nem mindennapiak a képeid.
Szeretettel: Radmila  |
- október 25 2010 20:30:10
Különleges hangulatú a versed! nagyon tetszett!
Szeretettel:Geor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
