|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Radnai István:
VÁLASZ AZ ELTEMETETTNEK
olykor mellkasomra fekszik a lusta bánat
imámat elnyomja mint szívemen a cigarettát
csikkje ott marad ahogy a köd is füstöl
ahogy a sírkeresztek kövek emlékművek állnak
közéjük a párát pokolbéli üstök
evilág a korlát amely nem ereszt át
pedig a krizantémok szirma tárva
fanyar illatú a sárgult lomb
s amit a fényből bont
megremeg a mécsek lángja
az élet borzalma szememet zárja
szívem veri a taktust bolond kolomp
ha kialszik keserű füstöt ont
kanócos lelkem hűl kitárva
|
|
|
- november 10 2010 06:41:28
Ez nagyon szép lett.
ölel
Ágota |
- november 10 2010 11:47:17
Gyászosan szomorú - de szépen gyászos
nekem valóan tetszett szeretettel olvastam
mamuszka |
- november 10 2010 14:38:30
Nagyon szépen megírtd István!
Szomorú történet, de mind ott kötünk ki!
Gratulálok ircsi  |
- november 10 2010 15:41:35
Nagyon szép,megható! Nagyon megérintett!
Szeretettel:Geot |
- november 10 2010 16:53:01
Kedves István,
elszomorítottál szép verseddel. Lelked fájdalma áramlik felém.
Szeretettel : Radmila |
- november 10 2010 19:32:30
Szép lett, mint mindig. |
- november 10 2010 19:36:56
István, gyönyörű a vers, de ne foglalkozz már annyit a halállal!
Kéne neked valami fiatal pipi
(Bocs, ha bántó lett volna)
Üdv, zsanna |
- november 11 2010 23:04:35
áááá Zsanna, a 4. pipiszárnyat ma ettem meg :-) (?) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 25. kedd,
Géza napja van.
Holnap Edina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
