Csak iszap vagyok
itt lenn a mélyben,
víz a csendem
mely tündökl?n ragyog,
hófehér hattyúk úsznak
fölöttem, mint kitárt szárnyú
kecses angyalok.
S néha viharos éjszakán
mikor hullám rázza testem,
feketére festi vérem
széttépett csendem,
vágyom rád, oly nagyon...
... s önmagamba hullatom
könnyem.
A rideg hajnal, csillagok
fényét simuló hullámokba
nyomja, akár parázs,
úgy ég lelkembe
az égi fa lehulló lombja,
s kinyílik lelkem kagylója,
benne rejt?zik a szerelem,
az apró gyöngy, a régmúlt
elszakadt naplója.
