|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Már nincs türelmem,
Hogy minden pillanatot átlépjek...
- Mintha csak egy pillanat létezne ! -,
S álmomban láttam
Csak azt az egyetlen könnyet,
A világosság vízesésében.
Már a szárnyaim sem léteznek,
Elveszítettem ott a halántékodon,
Abban a késői órában,
Mikor ott hagytalak,
Az álmom kezdetén a szomorú fűz alatt...
S mennyire kívánlak,bár mélyen álmodok.
Az álom s a pillanat együtt lépkedtek
Türelmemen keresztül. Jaj, ha szárnyaim lennének!
Te még tudod, tudod-e vajon
A reggel harmatában mikor egyedül voltunk,
A szádat csókoltam s magamévá tettelek.
Ez az együttlét körvonalazódott
Ebben a négy hangolású világtájban,
Veszve voltam,s nem találtam a hazavezető utat...
Magam nem hibáztatom, szárnyaim nem voltak,
Csak forogtam a szélrózsával. |
|
|
- november 20 2010 15:57:03
Kedves Elemér, nagyon szép a versed.
Szeretettel gratulálok: Radmila  |
- november 20 2010 18:23:47
Ami elmúlt őrizzük és sajnálkozunk, ha rosszul döntöttünk.
Szeretettel Joli |
- november 21 2010 00:24:44
Csodálatos a szóhasználatod, várom további verseid, szépen írsz. Üdvözletem! |
- november 21 2010 09:55:09
iytop!
Hát ez a versed, bizony gyönyörű!
Nagyon tetszett és gratulálok!
Szeretettel ircsi |
- november 21 2010 17:18:59
szép.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
