Futottam,vad dühvel , s félemmel telve
Elfogyott az út és most hova ? merre?
er?s a kényszer, nem tudom mit tegyek
hogyha lenézek , félek már elveszek
remeg? lábakkal próbálok megállni,
de jó is lenne zuhanni, zuhanni,
Sötétbe,mélyre, hol nincs a nap fénye
hol nem kell már a semmi halott reménye
Hol nem kell már futni önmagam el?l
és nem kell félnem hogy egyszer majd megöl.
mullerildiko - november 02 2007 17:19:58
A kétségbeesés képei , jól megfestetted.De azért ne ugorj ,néz szembe légy bátor,Egyébbként az írás segít, Írj. szia:Ildi
denes - november 02 2007 17:31:39
Szépek a rímek, szomorú a vers és végig húzódik benne a tanácstalanság. Idáig is eljut az ember, de a végs? megoldás sosem ez. A szerelem többször is megtalál, csak hagyni kell.
