|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Összetörtek bennem ezernyi álmok,
Ledőltek a végtelen, s magas határok.
Nincs bennem már a régi félelem,
Hisz nincs is már mit elvesztenem.
Romokban hevernek ezernyi képek,
S taposnak rajta könyörtelen férgek.
Nincs bennük már az ősi irgalom,
Felém üvöltenek az égető lángokon.
S lassan felégnek a régi képek,
Büntetnek vele a régi, bűnös évek.
Tomboló fájdalom üvöltve szól felém,
Nyugalmat keresnék, de már nincs remény.
Lélek szakadva keresek örök álmokat,
Felforgatva már a régi romhalmazokat.
Lassan gyógyítókönnycseppek hullnak a földre,
Újabb álomvárakat az égbe emelve. |
|
|
- január 02 2011 13:26:54
Kedves Kiro!
Tetszik az az energia amely benned felszakad, egy egy versedben,
de energiádat hasznosabbá is teheted és a negatív gondolatokat pozitívakra cserélgetnéd! Szívednek is jót tennél vele! |
- január 02 2011 14:00:41
Kiro!
Nagyon szép a versed, de nagyon szomorú!
Az új évben próbálj optimistább lenni, én is azzal gyötröm magam!
Hátha sikerül, egy próbát megér!
Gratulálok: Pircsi |
- január 02 2011 14:44:36
Szép, szomorú, reményvesztett sorok...
Maryam |
- január 02 2011 17:17:58
Szép!
Ágota |
- január 02 2011 17:57:54
Mélyen átérezhető,nagyon jó irás-gratulálok!
szeretettel.fava |
- január 02 2011 18:16:14
Kedves Kiro,
fájdalmas a vers, de szépen megírtad.
Szeretettel: Radmila |
- január 03 2011 13:00:48
Nagyon szép a versed,de fiatal vagy még és légy optimistább!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
