|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
Valaki
járt az ablakomnál
valaki
bekopogtatott,
valaki
karjaiban tartott,
valaki
csókkal altatott.
Valaki
búcsú nélkül elment
valaki
messze távozott,
valaki
mindent elfelejtett
valaki
semmit sem üzent.
Valaki
elrabolta szívem,
valakit
nem feledtem el,
valakit
mindig visszavártam,
valaki
álmom vitte el.
Valaki
jár az ablakomnál,
valaki
bekopogtatott,
a Halál
szólít most magához,
Terád
tovább nem várhatok... |
|
|
- január 08 2011 10:16:32
áááá! ha Rá már nem is várhatsz de semmiképpen ne a halálra várj!
|
- január 08 2011 11:02:57
Ne várd a Halált,Ő akkor jön,ha lejárt földi időnk.De remélem ez még odébb van,írjál inkább sok szép verset.
Szeretettel:zsuzsa |
- január 08 2011 11:27:59
Kedves olvasóim - nem várom, kopogtat, jön értem...
versemnek nem ez a lényege, hogy meg akarok halni, sőt visszavárnám a fiatalságot, a reményt és a szerelmet, de a kerék csak előre forog, a sors befékezi
köszönöm a figyelmet
üdv. mamuszka |
- január 08 2011 11:57:16
Mamuszka Drága !
Csodálom óriási erődet,bátorságodat !
De már én is tudom,tapasztalatból,hogy
milyen várni a szenvedés végét !Az ember
az életre ,melegségre ,szeretetre vágyik ,de
végül szembe kell néznie sorsával ! És akkor
félni kezd,fohászkodik Istenhez !Ekkor ,ebben
a pillanatban derül ki,az ember ereje !Csodálatos
amit leírtál,amit megosztottál velünk !Isten segítsen
megtenni nehéz utad végét ! És tudnod kell,hogy emlékünkben
örökké élni fogsz,mert szeretünk és szeretni fogunk !Veled leszek,
soha nem feledlek,szívemben megőrizlek ! Hű barátod Csaba . |
- január 08 2011 12:08:23
Drágám,mi sem kerüljük ki!
Ölel
Ágota |
- január 08 2011 12:18:30
Ágota - az a tény, hogy meg kell halni, nem olyan szörnyű, jobb, mint a szenvedést cipelni folyamatosan éveken át és megöregedni, megcsúnyulni, kiszolgáltatottá válni...átnéznek rajtunk, mint az üvegen... ha öreg vagy, már nem vagy SENKI - és ez a legrosszabb állapot, mert nem igaz, hogy minden életkornak megvannak a szépségei...Örömei még lehetnek és vannak, de az öröm illan /TÓth Árpád verse/
ölelek Saci |
- január 08 2011 12:46:39
Nagyon szépen megírtad, de úgy érzem, túl sokat foglalkoztat a gondolata. Persze, fel kell készülni rá, és mivel nem tudhatjuk, mikor kopogtat, nem árt időben. Aki verset tud írni róla, az szembe is tud nézni vele. Én szeretném még ötven évig olvasgatni a frissen feltett verseidet, naponta, itt a Napkorongon! Megegyezünk? 
Szeretettel, Feri |
- január 08 2011 13:50:32
Mamuszkám!
Én nem értettem félre a kopogtatást, nem a halálról van szó, hanem
az elmúlt szépről! A halál, az nem kopogtat, csak jön és kész!
Aki megszületett annak ezzel számolni kell, hogy egyszer el is kell menni! Szegény jó Anyám mondta még régen, amikor beteg sem volt,
amikor megbetegedett soha egy szóval sem említette!
Azt hiszem én sem teszem, mert nem tudunk ellene tenni semmit!
Puszillak: Pircsi |
- január 08 2011 15:12:33
Drága Mamuszka, versedből azt érzem, hogy nem hintettek rózsaszirmokat életutadra.
nem hiszel abban, hogy minden kornak megvan a maga szépsége. Hát biztos idős korunkban nem perzselnek a szépségek, de ha meglátjuk a rosszban a szépet is, mert biztos van, akkor bizakodóbban nézünk a világba. Amíg ilyen szép verseket írsz, addig van szép az életedben.
"... Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet" ... és gratulálok szép versedhez.
Szeretettel: Radmila |
- január 08 2011 15:34:52
Mamuszka, bár szomorú ez a vers, de nagyon szép formába öntötted, remek a ritmusa, és az egész sodor magával!
Szívből gratulálok! Zsanna |
- január 08 2011 16:02:38
Ami elmúlt,abból sokszor csak a szép marad emlékként. |
- január 08 2011 16:24:10
Mamuszka Kedves!
Versed lelket borzongtató. Szépségét a soroknak az adja, hogy szíved minden rezdülését megmutatja. Amikor a "kaszás" kopogtat, MAJD, egyszer, nagysokára, tiszta lélekkel mehetsz utána.
üdv:gufi |
- január 08 2011 17:07:40
Nagyon szép és nagyon szomorú a versed! Ha jön a halál,akkor nem tudunk mit tenni! Reméljük az még soká lesz!
Szeretettel:Geot |
- január 08 2011 17:22:10
Kedves Mamuszka!
Nagyon szép, és nagyon szomorú a versed!
Szeretettel: Helena |
- január 08 2011 17:51:07
Kedves olvasó barátaim!
Sajnálom már, hogy felraktam ezt a verset, nem gondoltam, hogy ennyire szomorú - nekem nem tűnik annak - csak a dallamát éreztem, miközben írtam a valósnak mondható, de nem kétségbe ejtő szöveget. Köszönöm a vigasztalást és az elismerést, - jólesik, hogy törődést kapok tőletek... olyanok vagytok nekem, mint egy szerető nagy család, ahol mindenki segít és szeret a társainak.
szeretettel mamuszka |
- január 08 2011 19:00:17
Kedves Mamuszka!
Én éreztem versed dallamát, ritmusát, nagyon szépre és jóra sikerült, bár valóban szomorú a vége.
Átérzem a mondanivalót, bár én azt mondom, senkinek sem tudjuk a helyébe képzelni magunkat. Aki megéri, mindenki maga meg fogja tapasztalni, hogy milyen az öregség.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 08 2011 21:11:23
Kedves Zsuzsanna!
Jólesik, hogy versem költői ékességeit megérezted, dallamát , képeit...a tartalma talán kevésbé érdekes ma már - csak emlék valahol a lelkem palettáján... - nem konkrét személyt /bár volt Ő/ - hanem a múltat siratja.
köszöntlek szeretettel
mamuszka |
- január 09 2011 08:50:14
Köszönöm Attila!
Jó érzés, hogy érted, sokféle érzelem fonódik össze benne...
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 14. csütörtök,
Aliz napja van.
Holnap Albert, Lipót napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
