|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tágul a Hold,
telnek a napok,
ahogy kinyílt az ég,
rám is csukódik.
Hold csöppentette
parányi fényben
a kis bogár
már nem hánykolódik.
Az elvarázsolt éj alatt
áttetsz? gyanta
rámolvadt burka,
nincs hang,
nincs rebbenet,
itt vagyok -
alászorulva.
Nem susogok,
s nincs szemem,
csak én látszom még
halványan,
sejtelmesen. |
|
|
- november 06 2007 16:51:46
Nekem ez olyan, mint egy látomás, egy szellemi magaslat, ahonnan elindult a képzelet. |
- november 06 2007 18:46:55
...csak olvasom és olvasom...
Engem egyszer?en elvarázsoltál a verseiddel.
Cookie |
- november 06 2007 20:21:04
Jó hír a kis bogárnak, hogy a borostyánba zárva, már nem számítanak az évezredek. A versed viszont nagyon is számít, mert csakugyan szép.
Gyula |
- november 07 2007 00:18:23
Igazi kis gyöngyszem ez a vers, kedves Aquarius. Titokzatos, elgondolkoztató pillanat, remek köntösben. Még sok hasonló pillanatot olvasnék, de színesebb, reménytelibb üzenettel.
Gratulálok a vershez! |
- november 07 2007 01:00:29
Kedves denes, a vers valóban csak kindulópont, a többit azok adják hozzá, akik olvassák, és engedik hatni.
Kedves cookie001, a varázspálca másik végét biztos Te tartottad!
Kedves Amazonasz, a kisbogárnak csakugyan nem számítanak az évezredek már, csak ez az utolsó pillanat... de az nagyon
Kedves gosivali, én is tudom, hogy legtöbb versem nem épp der?s,...de ilyen vagyok most - versben. Az életben voltam sokkal der?sebb is, s?t kirobbanóan vidám...csak akkor nem verseltem eleget...sajnos. De keresek legközelebbre valami reménytelibbet
Köszönöm a figyelmeteket! Aquarius |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 06. hétfő,
Csaba napja van.
Holnap Appolónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
