|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Elkészültem, indulnom kell,
Sorsom egyre hívogat, de
Hidd el nekem, veled leszek
S viselem a kínodat.
Elmenni most innen tőled
Olyan, mint egy érvágás,
Egy nem akart, mindig került
Mégis kellő elválás.
Ám mielőtt még itt hagylak
Szeretném elmesélni,
Milyen is volt eleinte
E szerelmet megélni.
Azelőtt, hogy ezt az érzést
Jobban fel nem ismertem,
Éltem során magam voltam,
Mindent magam viseltem.
De jöttél te és változott az
Életemnek iránya,
Próbáltam én ellen állni,
Ám mindent csak hiába.
Szemeidnek ragyogása
Napsugár a szívemnek,
S rossz időben megnyugtató
Gyógyír minden sebemnek.
Lelkednek kisugárzása
Mint egy erős mágnesként
Vonzotta a vágyra éhes
Érzelmes kis lelkecském.
Rabul ejtett, elkapott
Úgy tűnik, hogy nem ereszt, de
Nem szeretném, csakis újra
Át akarom élni ezt.
Ám e börtön megnyílt sajnos
Kitagadva engemet,
S azt hazudta galád módon:
Elveszi a szerelmet.
Naiv lelkem rögtön egyből
Teljesen be pánikolt,
S mindent, amit eddig tettem,
S akartam leállított.
Így hát két szék közé estem,
Nem tudom, hogy hogy legyen,
Kell egy hely, hol az istenem
Tanácsokat ad nekem.
Ez a végszó, drágaságom,
Lantom le kell most tenni,
Elmegyek, de megígérem:
Mindig foglak szeretni. |
|
|
- január 26 2011 14:18:23
tetszett a versed |
- január 26 2011 18:14:38
Veled, vagy nélküled? egyik teher, másik börtön csöbör és vödör... Nehéz dolgok ezek Jól megírtad ezt az ambivalenciát
Gratulálok! Zsanna |
- január 27 2011 13:32:42
Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 20. péntek,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
