|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Apró nyisszantással, nem is tudva, mit teszel,
Vágtad el a láthatatlan madzagot, mi összekötött engem
S tégedet.
Érzem, elvérzek. Te fent állsz a gödör szélén,
Én meg zuhanok egyre lentebb, s a mélyén
Vár a halk sötétség…
Tudtam, hogy láttam már valahol, ismerem már
E gonosz, s férges borzalmat, tudom már
Igaz volt. S vége már.
×××
Hohó, de nem! Gyors vagyok és cseles, nem engedem,
Hogy elvesszem, hát megragadom a kis madzagvéget,
És ha lassan is, mászok felfele.
Nem adok esélyt a bánatnak, hogy kicsináljon
És, hogy velem kényére, kedvére játsszon,
Nem, nem lehet. Nem, bizony.
Ha meg is sebeztek, nem zuhanok padlóra, s tudom
Hogy ez nem a vég, jönnek még szebb napok,
Gyönyörű pillanatok.
(Tóth Evelin,2011.január 29.) |
|
|
- január 30 2011 15:41:11
Kedves Evelin, gratulálok szép versedhez.
Szeretettel: Radmila |
- január 30 2011 16:24:53
Igen, így kell ezt!Jó vers.
Ágota |
- január 30 2011 18:14:08
Köszönöm szépen Nektek! |
- január 30 2011 19:38:14
Evelin!
Szép verset írtál, gratulálok: Pircsi |
- január 31 2011 12:18:20
Kedves Evelin, néha szakad a kötél, de ha meg tudjuk ragadni azt, ami visszahúz, úrrá lehetünk a bajokon... |
- február 04 2011 16:22:35
A lényeg a végén van.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 09. vasárnap,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
