|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A szobába lépve
rabul ejtett két szemed sötétje,
megálltam, kezem a kilincsen
de tudtam visszaút már nincsen.
Csitt,tetted ujjadat a számra,
megadóan kattant az ajtó zárja
És én hagytam..
Akartam hogy így legyen,
csak te, és a végtelen.
Magadhoz húzva
testembe
édes szikrát gyújtva
csábítottál el újra és újra.
Ülök egy kopott fotelben,
egy nevesincs olcsó motelben,
magam kicsire összehúzva
csenben sírva, meglapulva,
alszol, nem tudod
arcul csapott mondatod:
"Jó voltál bébi."
Ami volt csak a látszat,
édes-keser? káprázat
nem vagyok más neked, csak anyag
mely alakul érintésed alatt.
S a földre dobott ruhák között
vérz? szívem utolsót hörög:
"Légy átkozott" |
|
|
- november 08 2007 12:36:09
Ahogy Ica is írta, bennünk valóban túlteng az állati ösztön, a testiség favorizálása és közben hajlandóak vagyunk megfeledkezni saját és párunk érzéseir?l, másságáról.
Maga a vers úgy hatott, min az egy éjszakás kaland, pedig biztosan nem arról íródott, de teljesen átérezhet? a csalódás, a kiszolgáltatottság és magára hagyottság érzete.
Szomorúvá tett. |
- november 11 2007 16:31:50
Köszönöm ,de mindez csak álom és fantázia szüleménye, csak az érzések valósak.. |
- március 04 2008 08:15:40
BorsyLászló2379
Kedves Crysty! Az élet nagy ajándéka, hogy az a belsõ érték ami benned van, ilyen csodálatos kifejezésmóddal párosúl, melyet ez a remek vers hiven tükröz! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 15. hétfő,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
