|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
A szomorúság bennem újból összegyűlt,
Harmatcseppjeiben és a ködben,
Mely felszárad a keserűségben,
És minden reggel napsütésében.
Jelenleg jól vagyok, de ez lehetetlen:
Hogy mindegyik reggel harmatában ébredjek!
A virágok szirmain,
S mindezt egy borzongásban érzem.
Egy fűz mellett jutott mindez az eszembe,
Nyúló ágaiba, síró leveleibe fogódzkodva,
S lelkemre bíztam egy kérelmet,
Halhatatlan harmatcseppek estek s kiáltották...
Hát örökké nem lehet !
Úgy fájt s örülni nem tudtam,
Kínzó érzelmek gyötörtek,
Értelmét mindezeknek nem láttam,
Csak a szomorúfűz alatt figyeltem és vártam.
S rájöttem, figyelve a kék eget a zöldből,
Az esték ott csillagokat szülnek s a reggelek örömet.
Mindent és semmit, mert elfelejtenek,
De az mi kiszárad Tavaszra
Újjáéled a harmat cseppjeiben, ott a Napkeltében. |
|
|
- február 06 2011 16:36:09
Elemér!
Nagyon szép verset írtál, gratulálok: Pircsi |
- február 06 2011 17:46:27
Melankólikus merengés a múlt és jelen között,mindig van jövő...hogy milyen?-az rajtunk is áll.
Száp versedhez gratulálok:fava |
- február 06 2011 18:42:24
Szép gondolat. Merengés a fűzfa alatt... |
- február 06 2011 18:45:55
Miért is ne lenne jövőd,és ne lenne jelened?
Hiszen még "előttünk" a felnőttkor java!
Ágota |
- február 06 2011 19:23:54
Elemér Kedves!
A természet körforgását szépen sorokba öntötted.
üdv:gufi |
- február 07 2011 06:26:57
Szép!!
Helena |
- február 07 2011 13:18:54
Kedves Barátom, fenségesen gyönyörű és mély mondanivalójú versedhez gratulálok!
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
