Emlékszem, ahogy selyemként simogat lágyan kezed...
...ahogy szenvedéllyel teli ajkad kényeztet engemet...
Emlékszem minden elsuttogott mohó követel?z? szóra...
...ahogy elszállt az a néhány csodás óra.
Emlékszem, ahogy átölelve szemembe néztél...
...ahogy éhesen csókokat kértél.
Emlékszem, mikor a naplementét néztük...
...ahogy remegve egymást, ölelésre kértük.
Emlékszem, ahogy sétáltunk a fák között...
...s néztük a lombokat melyek mögött, megbújt a napsugár,
s még felcsillant egy pillanatra az ?szi nyár.
Emlékszem, ahogy elmentél, s azt mondtad, szeretsz...
...ahogy azt súgtad fülembe, soha el nem feledsz...
...hogy lesz még ölelés, lesz még napsugár...
...s hogy lehet tél, nekünk akkor is itt a nyár.
hazocsa 31/03/2020 14:33 Üdv minden Korongosnak!
Most sercegnek a tollak.
Vírus sokunkat bezárt
képzelet mindent bejárt.
Készülnek a művek,
szellemesek frissek.
