|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Drágakő
Úgy tűnik minden sötét
zug reám vicsorog.
Erőtlenül hátrálva
sarokba húzódok.
Tiszta , meleg szívem
tenyeremen hoztam,
hasadt drágakő most
remegő markomban.
Drámám bársony függönye
most újra tárva,
rossz,keserű komédia
kritikára várva.
Meghasonlott ember
önmagával vívott harca,
fájdalmas boncolgatás,
énem tisztulása.
Kínzó , kegyetlen,
kíméletlen ítélkezés,
oda az erkölcsi fölény-
véres vereség!
Kétség szívja erőmet,
aláássa egészségem,
gyönge fűszálként
veszélyezteti életem.
Vánszorgó árnyék vagyok,
élő múmia,
tagjaim lógnak mint
fának meghasadt ága.
Megint feltornázni
a borzalom mélyéről,
fortyogó gondolattal
őrület széléről.
Felvergődni, kilábalni,
indokot találni,
megfogózni szalmaszálban,
acélrúdnak hinni.
Próbálva menteni
becsületem, tisztaságom,
tépett szívem darabjaiból
erkölcsi méltóságom.
fava
|
|
|
- február 16 2011 19:32:25
Kedves Fava!
Ha bár oly sok mindent elveszíthetünk az életben: erőt, egészséget, boldogságot, még megmaradhat a becsület, a tisztaság és az erkölcsi méltóság. Ezek felérnek egy drágakő értékével! Ha mindezek még megmaradtak, akkor újra talpra tudunk állni, még ha bármilyen nehéz is.
Szép versed nekem tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 16 2011 20:14:51
A fájdalom árad versedből, mint az özönvíz...
aggódom érted kedvesem.
Kár, hogy a szavak ilyenkor csak kevéssé segítenek, az igazi nagy csatát magunknak kell megvívni... ismerős nekem is - tudod. De az önmagunk feletti győzelem a legértékesebb drágakő
ölellek szeretettel Sarolta  |
- február 16 2011 20:16:03
Kedves Zsuzsanna!
Tudom én! Ezért is próbálom menteni a menthetőt...remélem sikerül!
Szeretettel köszönlek:fava |
- február 16 2011 20:18:47
Tudom Mamuszka hogy aggódásod elkisér...köszönöm!!!
Nekem már az is segit ha kiirom magamból....magammal is csatázom,mert sok mindent feladtam magamból és nem érte meg...mentem mi még maradt...
Szeretettel köszönlek:v |
- február 16 2011 20:27:52
Mély és fájdalmasan szép! |
- február 16 2011 21:28:04
Köszönöm kedves Marina!
Örülök hogy értettél....szeretettel:fava |
- február 17 2011 08:10:53
Tudom nem vigasz,de majd.........hidd el tapasztlatból tudom.
Amit leírtál szó szerint igaz, és dajnos, ha nem vigyázol be is következik.Én is megjártam ezt a kanosszát egy éven át!
Vigyázz magadra!
Ágota |
- február 17 2011 19:10:09
Vívódó lélek kitárulkozása, küzdelmei.. de nagyon szép formában versebe öntötted.. Tudod, az ember saját magát nem tudja kiemelni a mocsárból..., ezért kell az Isten... Egyébként Isten a nyavalyánktól függetlenül is létezik, és alig várja, hogy megszólítsuk Őt, és ne a saját erőnkre támaszkodjunk
Szeretettel, Zsanna |
- február 17 2011 21:03:38
Kedves Ágota!
Köszönöm vigasztaló soraidat...tudom majd...nagyon jól tudom mibe járok ,mert már egyszer megjártam a hasonló utat...nehéz volt akkor,most talán annyival könnyebb hogy már tudom talán merre ...
Szeretettel láttalak:fava |
- február 17 2011 21:06:49
Zsanna kedves!
Igen...vivódó lélek harca...jól látod.A mocsár mély...én elvesztem néha a hitemet,főleg magamba vetett hitemet,nehéz visszaállitani ,de igyekszem...Isten?...valahogy nem állt soha melettem,nem érzem létét,segitségét...igy nehéz hinnem!
Szeretettel köszönlek:fava |
- február 18 2011 17:12:12
fava!
Nagyon jó verset írtál, nekem tetszett!
Gratulálok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
