Ott a sarkon, szakadt rongyok,
meg-megmoccan, mit titkoltok?
Mit rejt ez a szennyhalom?
Kit rejt ez a borzalom?
Koldus ül a járdaszélen,
rongyai közt, éjsötéten.
Két kezét felém nyújtja,
kér?n vissza-visszahúzza.
Járókel?k rá se néznek,
iszonyodva elítélnek,
szemükben az undor lángja
és a megvetés homálya.
Megfogom a szutykos kezet
nem érdekel bárki lehet;
de a szeme..
a te szemed.
Netti - november 14 2007 20:54:19
Hó, hát ez fantasztikus. Nehéz megtalálni a megfelel? szót, ami kifejezi hogy mit érzetem mikor olvastam a verset! Szerintem felülmúlhatatlan.
Az utolsó 2 sor pedig... megintcsak fel?lmúlthatatlan!!!!!
Gratulálok!!!!
gosivali - november 15 2007 11:58:37
Szomorú-szép a versed, és mélyen emberi...
