Napkorong

Mint selyem könnyű hótakaró beterítvén tájakat s házat s mindent
Úgy szívemre is fátyol hullt s lepelt öltött magára
S csak a te kezed csókod ölelésed vagy egyéb testrészed az mi kiolvaszthatná szívem
Járok, lépek s léped nyomát keresem minden léptemben.
Vékony hótakaró belepvén a kis falut s annak minden egyes utcáját.
Kis falucska járt útjain keresem édes kis lábikód nyomát, melyet egyszer megjegyeztem
s sohasem feledem , de sajnos nem lelem akárhogy keresem lépted nyomát keresem ,de nem lelem
S már nem tudom mi tévő legyek.!
Leülök egy fához melyben nevünk véstük hajdanán egy csodás éjszakán.
S már majdnem teljesen ellep a hó s szívem fázik s remeg s majd kihűl olyan zord,
s hideg van ilyen hideget életemben nem tapasztaltam mintha nem kívülről fáznék,
belülről fagyna szét a test s lélek.
Soha életemben nem éreztem még ilyet!
A nagy sötétségben a messzeség távolából egy apró fény csóvája pislákol elő.
Felállok s remeg mindenem!
Ki lehet? Mi lehet? Vajon engem keres?
A fény s egy test egyre közelebb s közelebb ér.
S már érzem Szívem megsúgta nékem hisz lángra kelt
s már lelkem is táncot jár.
S közt mintha vibráció vagy nem is tudom épp ésszel felfoghatatlan dolog
járja táncát
az ég villámokat szórt közénk s úgy izzott s forrt minden,mely
felfoghatatlan soha életemben nem éreztem ilyet,.
rohanok felé Ö meg felém.
S egymáshoz érvén egymás vállára borulván öröm könnyeket ejtünk.
Kezemmel megtörlöm szemecskéjét Ö meg az enyém
s ennyit kérdek
Hol voltál merre jártál?
mert tudod milyen rossz volt nélküled nem tudtam hol vagy a szívem majdnem ezer darabra szakadt.
Kérdésemre ennyit felel
Ajándékot kerestem neked .!erre én csak ennyit mondok neki
A világ legszebb ajándéka te vagy nékem .erre Ö elmosolyodik
S egy hatalmas mézédes hosszan tartó s lágy csókkal zárjuk le az éjszakát.
Pedig csak egy napra volt távol de úgy éreztem mintha évekre örökre hagyott volna el!