|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mélyen, valahol a földben,
Ahol az árnyak sem élnek már,
Én ott vagyok most, elásva,
Hangok sem érnek el hozzám.
Mindent betakar a rothadás,
Minden eltűnik a sötétben,
Lassan a szívverésem is megáll,
Nem számít még hányat dobban. Feled.
Eltemettek. De még csak most haldoklom,
Elfeledtek, ahogy a szívem teszi utolsónak
Elrejtettek, hogy egyedül fuldokoljak
Elrettenni nem tudtak...
Minden csak zavaros,
Ahogy érzem, köd borul az elmémre,
Míg felettem fujja a szél az avarost,
Én lassan meghalok.
...
S akkor egyszer csak már nem vagyok.
Csak a fény valós körülöttem,
S a szabad lég, amit érzek áramlani a tüdőmben.
Honnan jön ez? Kérdezem.
Válasz nincs, csak egy különös alak;
Mosolya vakít, tekintete éles;
Azt sugallja- az övé vagyok...
Ki ez az idegen? Megjelent nekem a Fenséges...
Érzeni érzem csak, tudni nem tudom...
S akkor rájöttem végre: Meg kellett halnom.
Másképp el NEM juthattam ide,
Hol az élő Isten temploma lehettem végre. |
|
|
- április 14 2011 18:32:32
Szépen megírtad a lélek halhatatlanságát.
Maryam  |
- április 14 2011 18:39:28
Bettany!
Ez az élve eltemetés nekem egy kicsit morbid!
A lélek hallhatatlansága hiszem, hogy létezik!
Gratulálok: Pircsi |
- április 14 2011 18:51:30
Koszonom, Maryam!
Pircsi- a morbidsag csak jott a semmibol, tudom, eleg fura Es az ujjaszuletes volt a fo szempontom, miszerint Istenben el az ember, ha meghalt...
De azert orulok, hogy tetszett |
- április 14 2011 19:10:56
Nagyon szép lett... |
- április 14 2011 20:31:16
Nagyon szép misztikus vers. |
- április 14 2011 20:38:00
Misztikusan szép egyedi vers...örülök hogy olvastam:fava |
- július 31 2011 17:55:39
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
