Nem érintelek Uram,
nem állom utadat
csak könyörgésem
követ mint virágillatot
a mézgy?jt? csapat
keservekt?l feszül lelkem
csak egy pillantásod érjen
lemosnám életem kínjait
és lépteid porából
hamut szórnék fejemre,
b?neim halmazát temetve
árva lelkemre fekete fátyolt kötnék
úgy gyászolnék magamba szállva
minden kárba veszett évet,
minden reményt,
minden kialvó fényt,
minden örömet,
minden elmúlt szépet.
Uram, ha van érdem
kegyelemre,
nézz könnyeim tavára,
jajaim szavára,
s ne hagyj itt szögesdrót lelkemben
örökre bezárva,
denes - november 22 2007 12:41:35
Nagyon szép ez a vers, mint halálraitélt utolsó menedéke, áhítatos ima, óda a szabadságért, az életért.
gosivali - november 22 2007 15:43:28
Szép, mély áhitat árad a versb?l, amelyet nem uraltak el az érzelmek, érzések, sikerült felszínre hozni azokat méltó szavakban.
mullerildiko - november 23 2007 17:16:05
Nagyomszép, érzelmekkel teli vers .:ILdi
