Kint voltunk a határban,
Hogy messze legyünk a falutól,
S megcsókolta ajkamat a Tavaszban szépen,
Rímeket suttogott mélyen, melyek álmaimra felügyeltek...
Megigéztek,
S a halott alanyba állította:
Kivirágzott a kék ibolya !
Gyönyörűségesen kék !
De kékek?
Mosolya hangszálaimat befonta ...
S eltörölte nékem a reményt,
De a friss évszakot mindenhez hozzáadjuk,
A szivárvány szemeiben látszik,
Ott a varsolci határban...
Te, szemérmetes egyén !
Szép emlékező versedhez gratulálok!
