Átfon az álom, határán a kegyetlen ébredés.
Akarom tovább álmodni, nem tudni a semmiről
Mindig velem vagy, vagy távol jársz, ez csak feltevés?
Pár percig hallom saját hangom,nyugtatgat a szívből.
Mi ez ,ez az érzés, mi lelkemen átsuhan...
Pillanatok boldogsága tart,
Felemel mint egy merev tetszhalott hontalant..
Rianás bensőmben, megunhatsz!
Fösvény féltékenység, elveszíthetlek, mindig ebben élek.
Hazugul tagadom, de miért is, már nincs magány csak félek,
S fukarul,mint kagylóhéj a gyöngyét magamba zárlak, féltve!
pircsi47 - június 15 2011 17:14:01
Etusom!
Nagyon szépet írtál és az a hasonlat? hát az nem semmi!
Az utolsó sor, nagyon telitalálat!
Gratulálok, puszillak: Pircsi
Helena - június 15 2011 17:15:04
Nagyon szép!!!
Gratulálok!
Szeretettel:Helena
pircsi47 - június 15 2011 17:17:39
Jó a zene is nagyon, most hallgatom!
Eta-Etusom - június 15 2011 17:22:33
Pircsikév Crazy Love(Őrült szerelem) eredetileg Morrison szám(1969)
Köszönöm..egy tetszhalott..
Eta-Etusom - június 15 2011 17:23:20
Helena Drága,köszönöm.
Piroska54 - június 15 2011 17:48:40
Szép gondolatok, szép érzések egy jó versben!
Szeretettel olvastalak!
Piroska
reitinger jolan - június 15 2011 17:54:53
Sokszor vagyunk így, szeretteinket a magunk kagylóhéjába zárjuk, féltve.
Szeretettel Joli
BeYu - június 15 2011 18:05:26
Szerintem mindenkiben van olykor-olykor egy kis féltékenység, aki azt mondja, hogy nincs...az hazudik...
Nagyon szép a kagylóhéj hasonlat!
Tetszik!
