Napkorong

(1989 -es versem átdolgozott formája )

Valami készül hunniában,
valami hatalmas és erős.
Máshogy lobognak ott a lángok,
máshogy mozog ott a föld!

A turul fészkében felriadván,
felébred és most figyel.
Elég volt már a sok rosszból,
s hívó hangja újra zeng! -

Vadul járják a tűztáncot,
egyre foróbb s foróbb lesz!
A magyar föld!
Itten valami változik,
és majd lassan átalakúl.
Mint ha eljött volna a végzete annak,
ami van lassan megsemmisül.
Formálodik a nagy mű
s új időkre szólít.
Érzelem kísért az ösztön sug,
a zajló életben,
magával ragad e nép!
S ím megszületik a múltból,
a következő nemzedék!
- Hangok a hangokba tépnek,
szikrákból a tüzek égnek.
Suhognak magasan e lángok,
mintha meg akarnák enni,
talán az egész országot? -
Anya a leányát zavarja,...
az erkölcs minek is kell?
S az apa fiából,...
aljas embert nevel.
Mert élni valahogy meg kell,
de pihenni majd ők is,
magyar földben pihennek meg! -

Valami készül hunniában,
valami hatalmas és erős.
Máshogy lobognak ott a lángok,
máshogy mozog ott a föld!

A turul trianonra gondol,
a seb felszakadt és ömlik a vér!
S e fájdalom mint a testben,
úgy a lélekben van és vissza tér!

Nagy zűr van e kis országban,
gond és baj egész hunniában!
Hát hol vannak kik ezt tették,
felelősségre kit vesz a nép? -
Múltunk sajog,jelenünk fáj,
jövőd lesz-e jó magyarság?
Szenvedsz tovább,...
vagy szabad leszel!
Sorsodat hát válaszd te meg.
Könnyek hullnak a mosolyokra,
gonddal teli sohalyokra.
Isten itt van és nemzeted,
erős vagy és talpra esett.
Benned jövőd nagy reménye,
te vagy létezésednek a tétje!
Hunniához hű légy magyar,
szenvedj bár de igaz maradj!
Szóljon a szó és szálljon hangja,
messzire el a kárpátokba.
Valami most elkezdődik,
nem olyan lesz mint a régi.
Talán éppen valami más,
figyeld csak őt te nagyvilág!

Valami készül hunniában,
valami hatalmas és erős.
Máshogy lobognak ott a lángok,
máshogy mozog ott a föld!

A turulban ott van az ösztön,
hogy vigyázza gyermekét!
S majd hívó szavára,...
tudom,hogy e nemzet újra él!

Megfáradt ember homlokod ráncáról,
töröld le a küzdés sós vízcsepjeit.
Ne szégyeld amivé te lettél,
mert más akarta így! -
Hidd el senki sem sajnál,
szánna vagy karolna fel!
S munkád gyümölcsét a sárba taposnák,
ha tudnák elvennék mindened! -
Hát akkor ki az ki sajnál,
akkor engemet?...
Az aki emberként bánva,
magyarnak tart tégedet!
Eljött a döntésnek ára,
a válasz az te benned él.
Még egyszer újra fel állván,
ítéleted lesz majd a tét!
A bűnős,hogy megbűnhődjön,
és pusztuljon a gaz!
De te ne feledd magyarként harcolva,
...örökre magyar maradj!

/2xistv/

Hozzászólások

lira - június 19 2011 13:12:36
Engem nagyon zavar itt a helyesírási hibák tömkelege. A legsúlyosabbak: sóhaj, pontos "j", Kárpátok, Hunnia nagy kezdőbetű, az egybeírandó igekötőket és sok egyébb hibát össze sem bírom számolni! Egy irodalmi oldalon azért erre figyelni kellene!
Üdv: líra

mamuszka - június 19 2011 15:17:38
Csatlakozom, mert engem is zavar...pü-ben már írtam a szerzőnek is.

pircsi47 - június 19 2011 18:58:42
2xistvn!
A helyesírási hibákon kívül, azért egy nagyon jó történelmi visszatekintést olvashattunk részletesen!
Gratulálok hozzá: Pircsi