|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Te vagy az egyedüli ki az éjben,
Kitartással kívülről figyelsz,
Nem vagy se kiáltás, se csend.
Pihenőhely sem vagy,
Pedig valamikor nevedet
Mindegyik kő burkolatára kiírtam.
Bevéstelek mindegyik fa kérgébe,
De a lombok álmaimat beárnyékolták.
Beróttam nevedet testembe,
Tetováltattam bőrömre
S a betűk el kezdtek velem együtt nőni,
Ma pedig óriás betűkkel kiáltalak. |
|
|
- június 25 2011 21:28:20
Gratulálok kedves Elemér. Szeretettel: Radmila |
- június 26 2011 04:00:58
érdekesen és jól felépített vers! |
- június 26 2011 11:53:06
Igen csak érzékletesen megírt vers, gratulálok kedves Elemér!
Szeretettel Joli |
- június 26 2011 15:42:43
Tetszik, jó vers!  |
- június 26 2011 17:21:10
Kedves Elemér!
Szép versed nekem is tetszett. Párhuzamot vontál a fába vésett betű és a bőrödre tetovált betű között. Ahogy a fa is nő, úgy nőhet a beléje vésett betű, és ugyanúgy nő a testedre tetovált is.
Ennek a valakinek a neve nagyon fontos lehetett az életedben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 26 2011 18:09:20
Érdekes!
Tetszett.
Ágota |
- június 26 2011 19:52:49
Ne kiáltsd!
A halk szó többet ér 
gn |
- június 26 2011 21:36:28
Gyönyörű...párhuzam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
