|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Elmentél, de az egész házban,
Megrendítő, ahogyan
Emléked erőszakos szerelmi illatot hagyott.
Trópusi gyilkos musknak fátyolfüstjét,
Mint egy fekete virág szirmaiból áradó,
Kéj,
Mikor a Nap tűz csókjával hergeli közepedet,
A kelyhed, ott hol minden mély.
Elmentél, de az egész házban,
Megrendítő, ahogyan
Emléked erőszakos szerelmi illatot hagyott.
Érzem reszketésed,
Vérpiros szirmaidnak szorítását,
Érzem forró csókodat,
A gyönyört, szádnak mormolását.
Elmentél, de az egész házban,
Megrendítő, ahogyan
Emléked erőszakos szerelmi illatot hagyott.
Egy vad óhajban ketté szakított,
Hallom vérem ordítását, mellem sóhajtását,
Szemhéjaim vergődését s ernyedt kezeimet.
Látom Erost, a tüzest, ahogyan véres fogaival harap...
Látom magamat. |
|
|
- július 03 2011 10:38:34
Nagyon szépen megírtad, pokoli lehet, ha egy férfi egyedül marad egy
házban! Vagy visszajön, vagy jön más!
Gratulálok: Pircsi |
- július 03 2011 13:14:31
Kifejező mély sóvárgás.
Szeretettel Joli |
- július 03 2011 15:37:02
Kedves Elemér, vágy és h9iányérzet árad a versedből. Szeretettel gratulálok: Radmila |
- július 03 2011 18:41:09
Különleges hangulatú, érezni a lélegzését!
Kitűnő!
szeretettel: Attila |
- július 03 2011 21:48:53
Húú, de szenvedélyes és szenvedéssel teli ez a vers!
Nagyon kifejező, erős alkotás
Szívből gratulálok! Zsanna |
- július 05 2011 20:46:00
Barátom!
Tudod hogy kiváló verselőnek tartalak !
Itt fenn leesett az állam.
Annyi mindent közölsz egyszerre,ráül a pillanatra.
Baráti ölelés:g n |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 15. szombat,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
