Hajt a vérem, éget a vágy
mégis mormolok egy imát..
Ne kísérts, ne tedd..
Vagy mégis, tépj szét, csókolj halálba,
lobbanjak, mint a gyertya lángja!
Szeress, míg csak kedved tartja
egy kis id?re repíts magasba
ha már nem kellek meguntál,
vess le, kérlek, vess meg,
gy?lölj, és én akkor is szeretlek.
Imádkozom..hisz nem szabad...
És lázadok,beléd akarok marni,
hogy érezz,hogy fájjon,
és inni a tested melegét,
hagyni sodorjon az ár,
ahol az ész már messze száll
és az ösztön az úr..
Hol nincs más csak az élvezet,
S a kéj vezeti két kezed.
Újra imádkozom csak miattad, érted
hogy hajtson hozzám a végzet
tied vagyok..
Nagylabu_Vereb - december 01 2007 11:53:27
Ez már aztán vers Végre nem tele ragrímekkel t?zdelt sorokat olvasok Tetszik
Ariadne - december 01 2007 20:32:11
Crysty kedves!
Ilyen ellentmondásos néha a szerelem
Nagyon tetszett versed
cookie001 - december 03 2007 15:29:14
Tiszta szenvedély!
Tiszta és szenvedélyes,nagyon klassz!
borsylaszlo2379 - március 04 2008 08:24:50
BorsyLászló2379
Crysty! Egész életemben iyen nõre vágytam, aki ennyire és igy tud szeretni! A vers csodálatos remekmû!
Végre nem tele ragrímekkel t?zdelt sorokat olvasok 
