Napkorong

Rólad szól

Mint különben minden, ez is rólad szól. Már az is,
aminek semmi köze nincs hozzád, mint például
az 1,3 buta 2-dién, még az is, mert eszembe jutott,
hogy verset írok arról, hogy eszembe jutsz arról,
hogy eszembe jutsz arról, hogy 1,3 buta 2-dién,
amir?l eszembe jutsz. Igen, mert folyton csak Te jársz az eszemben,
hol boldog emlékekként, hol kínzó probléma képében,
de Te vagy az, Te, Te jársz-kelsz ott a fejemben,
mintha csak úgy, mászkálós kedvedben lennél.
És még az is eszedbe jutott, hogy mennyire jó veled
lenni, mikor egyedül vagyunk és hallgatni, ahogy beszélsz
és hallgatni, ahogy beszélsz és hallgatni, ahogy beszélsz
és nézni a szemed, azt a kegyetlen kéjesen kékl? szemet és
írni róla hülye alliterációkat, hogy kislányosan megbukjak a
költészetben, ahol mindig biztosan mozogtam, pontosabban csak
ott mozogtam biztosan. Pedig azok a kegyetlen kéjesen kékl? szemek
mindig olyan végtelen szomorúak, annyira bánatosak.
Azokat a szemeket nem is látni nevetni vagy legalább egy t?hegynyire
boldognak lenni valamiért, mondjuk mert senki nem beteg
halálosan és Te már megint élsz, pedig ott volt egy éjszaka arra,
hogy bármi legyen de Te megérted ezt a napot is és még mindig
szeretnek, akik tegnap is szerettek és én is, mert én is szerettelek
tegnap, meg holnap is foglak, meg azután is. De ez nem elég, TE
folyton csak boldogabb akarsz lenni, amikor észre sem veszed, mi a boldogság,
hogy ott van körülötted, benned és csendben vár,
várja, hogy magadhoz húzd, öleld, szorítsd, mert
ott van körülötted, benned és csöndben vár...
És most az is eszembe jutott, hogy nem is jó veled, hisz nem is vagyunk együtt,
mert Te legf?képp egyedül szeretsz lenni, legalábbis nélkülem, hogy búsolhass,
hogy keseregj azon, hogy milyen szar az élet. És amikor mégis együtt vagyunk,
Te nem is szereted hallgatni, ahogy beszélek és hallgatni, ahogy beszélek és
hallgatni, ahogy beszélek és nézni azokat a bátran boldog barna szemeket,
és nem is írsz róla hülye alliterációkat, hogy kisfiúsan megbukj a költészetben...
És nyilván nem is jutok eszedbe az abszolút gazdaságos kiadások hisztogrammjairól,
mert nincs semmi közöm hozzájuk, ugyanúgy, mint ahogy neked sincs az
1,3 buta 2-dién-hez közöd, de mégsem jutok róla eszedbe, mert Te olyan
mélységesen szomorú vagy, mint én, mikor nem tudom lerajzolni az
1,3 buta 2-diént, mert Te jutsz róla az eszembe...