|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Tudod, én még mindig téged szeretlek.
Rád gondolok először, mikor felébredek,
A Te neved jár a fejemben, már hajnaltól...
Gondoltam, hogy körülírom, vagy félrebeszélek,
De talán egyszer én is őszinte lehetek.
Itt minden a félreértésen alapszik.
Mert sosem volt elég szavunk, hogy őszintén lássunk.
Nem tudom az okát... Lassan egy éve szenvedek, mert ismerem a hibát,
Amin javítani akarok.
Beszélgetni akarok.
Veled.
Amíg az utálat és az elutasítás látszik az arcodon,
Amit csak a fénytelen, üres tekinteted überel, tudod,
Addig ne beszélj közönyről.
Addig én sem írok a hibákról.
Értelmetlen, igen. De valami kikényszeríti belőlem,
Vagy csak a veszekedés vágya él bennem...
Mert legalább azt is veled.
Ragaszkodom. De miért?
Hiányolom. De miért?
Felejthetetlen. De miért?
Fáj. De miért?
Rég volt. De miért?
Különleges. De miért?
Csakis ő. Csak tudnám, hogy miért...
"Egyre távolabb és távolabb űldözöl",
Csakhogy sosem voltál közel.
Mire megjöttem, messze jártál már...
Azt kívánom: essünk ki végre a szerepünkből. |
|
|
- július 28 2011 11:20:46
Ha jól gondolom ez egy szakító prózavers, ami igen egyértelmű!
Biztos fájó, de ne alázkodj meg!
Gratulálok: Pircsi  |
- július 28 2011 13:45:05
Bizony egy nyelvet használunk, de kétféle képen beszélünk, ráadásul értelmezünk!
Borzongatóan szenvedélyesen írsz! A szaggatottság még ki is hangsúlyozza.Perfekt! |
- július 28 2011 15:35:57
Kedves Decsy!
Prózaversedben leírtak elég jól érthetőek, bár egy igazi prózában (kibővítve) jobban megállná a helyét!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
