Hiába vártam mesebeli hercegem,
Úgy t?nt soha nem t?nik fel,
Aztán megérkeztél, visszaadva hitem,
Nem kellettek a szóvirágok, és versek,
Csak önmagad adtad nekem erényekkel és hibákkal,
Halkan egy szó nélkül szemembe nézve, egyenesen állva.
S mégis rögtön tudtam, hogy van benned valami.
Valami megfoghatatlan, és mégis érezhet?,
Mint a semmib?l kavargó nyári szell?.
S tudtam van valami kett?nk között,
Valami akkor a szívünkbe költözött,
Valami, ami segített szívemet kitárni,
Valami, ami azóta sem hagy nyugodni.
