 
A szívem telve új értékekkel,
Melyek hol nagy, hol kis mértékekkel
Csurrannak, cseppennek, telítenek,
Végül már mindig feszítenek.
Megnyílott egy új ajtó is,
Úgy kívánom, hogy nem hamis
Mit lelkembe zárok általa...
Nem látom, van-e határa?
Messze élő, nem létező?
Olyan, mint egy távoli mező...
Hatalmas, végtelen, türelmes,
Minden, ami számomra kellemes.
Egy mezsgye élén állok.
Fogalmam sincs, vajon kitalálok
Egy nyugodt szigetre? Pálmafák övezte
Meleg vizü partokra örvendezve? |
|
