Szeme zöld íriszét lassan elnyelik a barna foltok
Közelről kutatja a tekintetem s aggódom
Öreg cicám új figurákra kapatja magát
Saját szerzemény, mit lelkesen dorombol hajnaltájt
Az őszi verőfény szikrát vett fehér dús bundáján
S mindketten békében fogadjuk a nap szelíd simogatását
Én hunyt szemmel,s kizárt a külvilág
A balkonon körülöttünk száz színben virít a kukacvirág
Békesség harmónia,a magány elvész
mellettem elnyúlva Ő heverész
S egy ritka pillanatra a tappancsa
Gyengéden a csuklómhoz ér vigasztalva.
June - szeptember 12 2011 07:00:32
Tele érzéssel ez a vers, nagyon szép a kép, amit az olvasónak lefestesz, szép összetartozás, gazdi és cicája között!
Régen volt cicám, ismerős volt amit leírtál, köszönöm, hogy felidézted!
reitinger jolan - szeptember 12 2011 14:40:27
Az állatok mindent éreznek velünk kapcsolatban és sokszor megvigasztalnak.
Szeretettel Joli
gyongyszem555 - szeptember 12 2011 16:20:59
Kedves Etusom!
Én ugyan a kutyákat jobban szeretem, de ez a versed annyira szép, hogy megkedvelteti a cicákat is.
Szeretettel olvastalak, hallgattalak!
Évi.
fava - szeptember 12 2011 19:43:27
Tele érzéssel,szeretettel ,nagyon jó ez a vers!
szeretettel olvastalak:fava
