Ha véget ér egy hosszú álom,
A valóság néha fáj.
Forró viaszként olvad el az emlék,
Amint egy gyertya oldalán csordogál.
De útjában áll egy apró ujj
Rácsöppen a viasz, mint csöppnyi vér.
Megszilárdul,
Mint egy kis darab remény.
A kéz megijed, s felemeli a gyertyát
Nehogy kárba vesszen a viasz.
Akkor veszi észre, hogy e kis t?z
Nyújthat még szívének vigaszt...
