|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Mindennap kigúnyoljuk
A madarakat, a szerelmet, a tengert.
Észre sem vesszük, hogy ...
Kétségbeesésünkben marad a sivatag.
S egy lusta álom ámít,
Melyet határtalanítunk tétovázva és
Elmélkedünk egy zárt körben,
Mely szemünk bámészkodásának nem engedélyezett.
Forgolódunk az ágyunkban mogorván,
Egyedül és ketten, gyávaságból,
Önmagunkat becsapva s meghazudtolva.
Az elkopott salakcsókban, a képmutatásban.
Később üresnek fogjuk magunkat érezni ....
Az alsó lépcsőfokon fogunk állni,
Szkeptikusan túl egyedül az ürességben,
Észre sem vesszük, hogy a szerelem mennyire ámít.
Mindennap kigúnyoljuk
A madarakat, a szerelmet, a tengert,
Észre sem vesszük, hogy ...
Kétségbeesésünkben marad a sivatag |
|
|
- szeptember 29 2011 18:22:40
Elemér!
Nagyon pesszimista, rosszhangulatú a versed, tedd túl magad rajta!
Gratulálok: Pircsi |
- szeptember 29 2011 18:30:52
Érzelmi bölcsesség, vigyázz a kiégésre.
Szeretettel Joli |
- szeptember 29 2011 20:03:12
Kedves Elemér!
Nem egészen értem a mondanivalót. "S egy lusta álom ámít," majd írod a vége felé, hogy "...a szerelem mennyire ámít".
Most azon gondolkodtam el, hogy milyen egy lusta álom?
Talán azért nem mindenki gúnyolja ki a madarakat, a szerelmet, a tengert.... én ebben nagyon reménykedem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 29 2011 20:25:52
Szép szomorú!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 30 2011 14:08:45
Kedves Elemér, versed hangulata szomorú, képeid nem mindennapiak, nekem nagyon tetszik. Szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
