Napkorong

Történt egyszer réges régen, még odakinn a nagyréten,
Bubó doktor csendben szépen,
laborjába beletemetkezve,
a géneket egymásnak eresztette.
Beindult a nagy gépezet,
lassan doktorunk róluk megfeledkezett,
és közben a sok génkezelt
apróság lassan felcseperedett.
Lett is ám nagy riadalom, no meg lárma,
mikor egy nap a halak felmásztak a fára,
naphosszat a lombok közt pipáltak,
s ha elunták magukat, a felhők fölé szálltak.
Igen ám, de nem egyedül szálltak ott,
egy sötét felhő mögött meglátták a csöpp elefántot,
de ekkor már késő volt,
az ütközéstől az egyik hal a fűbe harapott.

Amint a kis elefánt fülével szaporán csapkodott,
eltakarta a föld elől a büszke, szép napot,
sötétség borult a tájra, és ezt látva
beszerző körútra indult két lárva.
Mikor már jól elfáradtak, fejjel lefelé lógatták magukat,
midőn lassan kivilágosodott, elfeledve a tegnapot,
rejtekhelyükre bújva várták a holnapot.
Közben a lónak pikkelyesedett a háta,
egy szempillantás alatt kinőtt síkos farka,
mikor éppen arra járt egy zebra.
- Hal - lóóóóóóó, - meglepetten kiáltotta,
de válasz nem jött, mert a lónak elromlott a telefonja,
mivel a óriás kígyó még éjjel telefonta.
Ekkor aztán haragra gerjedt a pók, ki időközben oroszlánná változott,
és a zebrát mérgesen üldözőbe vette,
majd mikor utolérte akkor észrevette, hogy ezidáig a kobrát kergette.
Ezt látva, a róka nagyot kacagott,
és házával a hátán gyorsan tovább ballagott.
Végül is mi történt? Senki nem értette,
néztek csodálkozva mikor a nyúl a medvét üldözte,
a medve károgva menekült előle,
így lett a kis nyuszi az erdőnek réme.
A vadon szavára előbújt a láma,
ollóját csapkodva, ment hátra a sárba,
háta mögött éppen ott dagonyázott egy menyét,
ki éppen készült felkeresni a menyét,
no meg az unokákat,
megcsodálni csíkos kis ruhájukat.
Fejük felett sebesen repült el a meztelen csiga,
királynőjének vitt mézet a szájában,
ahogy ezt fentről meglátta egy gólya,
szájából kiesett egy drága arany óra.
Végig szemlélte idelenn egy hangya,
óriás mancsával a marhát agyon csapta,
a faránál aztán egy nagyot beleharapott,
és a zsákmányával elégedetten hazaballagott.
Bubó doktor aztán e szörnyűséget látva,
emberanyagot kevert egy nagy tálba,
keverte egész nap, fortyogott az anyag,
azóta fekszik minden kutya hanyatt.

Hozzászólások

Tolnai Imre Krisztian - október 01 2011 22:23:24
Kedves Gyorgyi53! Tetszik a verse,viszont formailag egy kicsit át kellene gondolni! Illetve szálltak helyett mást választani!Kétszer szerepel a versben. Jó éjt:

Delfinke

colozo - október 01 2011 22:52:43
javaslat: "Igen ám de nem egyesével voltak ott:.."