|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
|
|
Én nekem már nem kell senki, én majd magam maradok,
már csak kihez vágyam láncol, már csak abba karolok,
de mindig lesz egy vészkijárat,én nem hordok már láncot soha,
megtettem már nagyon sokszor, ó én naív,kis ostoba...
Én nem szeretek soha többé,hisz az én szívem hasad bele,
s nem hiszek már a csodákban,nekem nem kell újabb mese.
az én szememből több könny nem hull soha többé senkiért,
hisz úgy sincs férfi e világon, ki elfogad,s meg is ért.
Én nekem már nem kell senki, inkább magam maradok,
s jeges téli estéken majd csendben arra gondolok,
hogy senkim sincsen,s nem tartozom soha többé sehova,
s kicsorduló könnyem rejti a jeges téli éjszaka... |
|
|
- november 17 2011 09:29:43
Kedves Goldika!
Nagyon szomorú szavak ezek, és biztosan meg van rá minden okod, hogy így érezz. De biztosan eljön majd az az idő, amikor "dalod" másképpen szól, én kívánok Neked, hog így legyen!
Soha ne mondd azt, hogy soha!
Nagyon szép és szomorú versed tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 17 2011 13:48:15
Goldikám!
Gyönyörű, de nagyon bánatos versedhez gratulálok!
Nagyon eltüntél!
Puszillak: Pircsi |
- november 17 2011 17:17:46
Jaj de rég olvastalak, Goldikám! Arra gondoltam bizonyára a boldog családi életet éled meg, és nem jut idő irodalomra. Váratlan most ez a szomorú hangnem, és bár gyönyörű a vers, csak remélni tudom, hogy fikció és nem a valóság! Szívből kívánom, hogy reményem igaz legyen! Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 22. kedd,
Vince napja van.
Holnap Zelma, Rajmund napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
