|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Életünk elszálló és keserédes,
Mely elsodor a végzet tengeréhez,
Néha megaláz.
Meddig fizet néhány becsapott szóval
És mélyre elszigetelt gondolattal
Minket az élet?
Milyen messze szárnyalhatunk el mégis,
Meddig tanít minket szeretni,félni
Életünk során?
Mert menni kell rendületlenül tovább,
Mert végzetes hiba feladni korán
Itt vagyunk,élünk.
Mint lenyugvó nap keresünk menedéket
S kergetjük a múlt szellemét,mint vétket
Féltve,félve.
Megszülettünk élni és gondolkodni,
Mégis megtanultunk kegyetlennek lenni
Kemény utakon.
Hol van az igazság,hol van a szabály,
Ami becsben tart,irányít és nem fáj
Ameddig élünk?
Vagy csak bábuk vagyunk,kiket rángatnak
S állomkönnyet ejtünk minden pillanatnak
Ami volt-s még sincs?
Rejtett ösvény vezet a jöv? felé
S utunk vaksötét,nekünk ez nem elég
Fényesség kéne!
Csak a nem létez? dolgot síratjuk
S a messze szálló igazságot szánjuk
Mélyen legbelül.
|
|
|
- december 20 2007 08:43:10
Szép gondolatok,jó volt olvasni!
(ha nem haragszol,az"állomkönnyet"-nél kéne egy javítás) |
- december 20 2007 09:23:14
Nekem is nagyon szép volt ez a vers, olyan különleges, csak arra a helyesírásra fordítanátok beküldés el?tt egy kis figyelmet, mert az nagyon megzavarja az összhangot. |
- december 20 2007 20:34:13
köszönöm,köszönöm
igen észrevettem én is ,ha lehet javítsátok ki megkérlek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 06. kedd,
Boldizsár napja van.
Holnap Attila, Ramóna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
