|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Radnai István:
ÉJSZAKAI ZUHANÁS
porszem és kék szem már hiába várat
bánatomban kőről-kőre bejárom a várat
álomport nem hint szemembe sorsom
elgondolkodom kávén minden kortyon
az a nagy fa ma már árnyat nem ad
álmomban idézi legalább a csókjaidat
amikor velem csak égő érzés ébred
fáj hogy csak hiány vagy magányollak téged
köd előttem köd utánam öregít november
síkos csak a járda levelek borítják
szívemen sajog a béna szorítás
ilyenkor agg testem ágyából még felkel
nyugtot sem talál sem szerelmet
hideg a takaró semminek értelme |
|
|
- november 26 2011 12:55:39
Rezignált szonett! páros rímekben..
S mivel nem 3 soros strófa forma,
nem mondhatom enervált Tercina.. |
- november 26 2011 13:17:57
Kedves Pista!
Nagyon tetszett a versed, igazán szép érzelmek, gondolatok, gazdag képek.(szándékosan nem írtam szonettet bocs! )
Szeretettel gratulálok:Zsike |
- november 26 2011 15:19:43
Nyugodj meg, nemcsak téged öregbít a november .... de elhiszem rossz egyedül.
Kifejező szép szonett.
Szeretettel Joli |
- november 26 2011 16:07:43
Istvánkám!
Nem is jó egyedül, ha nincs aki melegít!
Szépet írtál. gratulálokircsi |
- november 26 2011 17:05:33
Kedves István!
Nagyon szomorúan szól versed. Sajnálom, hogy magányos vagy, pedig a takaró alatt ketten is elférnétek, és hamarabb felmelegednétek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 26 2011 17:33:13
Komoly, szomorú, de azért egykét helyen
magányollak téged
agg testem ágyából még felkel
vagány, és ha nagyon akarom, még humoros is. Talán. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 25. kedd,
Géza napja van.
Holnap Edina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
