 
Napra-nap jön, s hétre hónap szalad,
élvezem,hogy élek, nekem mindent szabad.
Nem hiányzik semmi-a sok unalmas vacsora,
s ha munkám végéhez ér, én nem sietek haza.
Nincsen többé közös program-bár eddig sem volt, azt hiszem,
s nem morogsz a konyhapultnál,ha a vacsorámat beviszem.
vacsora? már azt sem tudom,hogy olyat mikor ettem,
talán mikor egymás mellett ültünk,katonásan,csendben.
Nem kelt fel már éjszakánként,ha hanyatt fekve horkolsz,
s nem vitatárgy soha többé,hogy kinél van több pokróc.
van ki ölel-mindig is volt, s mindig is lesz,nem is egy,
de egyik sem kell, ennél többre, s sohasem fog. Meglehet.
Nem zavar már senkit sem, ha kirúgok a hámból,
s itt-ott elhagyok pár gombot a ruhámról...
S nyíltan nézhetek meg- ha szembejön- egy jó pasit
csak hiányzik,hogy valaki rámszóljon egy kicsit...
|
|
