Napkorong

Nem kellek már senkinek
Az én nótám már lassú,
Könnyet csal a szemekbe,
Akárcsak a szomorú hattyú!

Szomorú hattyú, kinek egykor
Volt egy csodaszép, igaz párja
De jaj kegyetlen volt az élet
S egy nap, már hiába várta!

Könnye hullott, éjjel- nappal érte
Hívogatta meseszép ének hangján,
Nem sejtve még, a szomorú tényt
Nehéz szél járja át választottja hantját!

Csak várt, szíve egyre inkább árvult,
Még fájóbb lett az ő meseszép éneke,
S mindenki csak sírt ki reá nézett
Mondva: hogy lehet ilyen, az élete?

Aztán e szavak is felejtődtek gyorsan
Magára maradt, árván a szegény hattyú,
Már nem érdekelt senkit fájó éneke se,
Mondták is: Ugyan már emberek hagyjuk!

Nem kellek én már senkinek!
De tudjátok mit? E témát hagyjuk!
Ti még ma is vakok vagytok! Vakok!
Ezért nem látjátok, ki is a hattyú!

Születhet itt ezerszer ezer csillag,
Lehet mindegyiknek éles fénye,
Mégis ha rajtatok áll, nem lesz más,
Csak egy boldogtalan hattyúének!

Nem kellek én már senkinek,
Csak a föld pora, mely átölel,
S a barátom: A JÓISTEN
Ki könnyezve, e földről felemel.

Neki adom akkor egész életem
Minden nehéz, örök harcomat,
S boldog örömmel élem újra,
Szent kezét, mellyel áldja arcomat!

Akkor már nem fog fájni semmi
Mint csillag úgy ragyog majd létem,
S adja mindazoknak a nagy reményt
Kik egykor e földnek, szent porába léptek!

Hozzászólások

rapista - December 03 2011 18:16:12
érdekesen és szépen fogalmaztad meg, egyes madarak annyira monogámok, hogy nem választanak új párt maguknak..

szerintem ez a vers allegória?!

gufi - December 03 2011 20:12:20
Kedves Tenger!
Vers, fohász, ima, mind-mind versed koszorújába fonva.
üdv:gufi

Torma Zsuzsanna - December 04 2011 10:38:02
Kedve Tenger!

Szomorúan szép mondanivalójú versed nekem is tetszett.
Sok ember elveszítheti a párját, aztán egyedül kénytelen élni a bújával-bajával. Sokan igyekeznek elhunyt szeretteik nyomába lépni. De meg kell várni azt az időt, amikorra ez ki van jelölve számunkra!

Üdv.: Torma Zsuzsanna