|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Sötétben ébredek,talán háromkor,
hallgatom az alvók szuszogását.
Verte az ablakot a hideg eső
hallgatom a hajnali csendet.
Emlékezni ifjúságra,a holtak visszatérnek,
övék a némaság.
Megjött a nagy tél,én is
útrakeltem,mindent elvesztettem.
Sírtam a madarakkal,
de kigyúlnak a fáklyák,és
lobban a vágy,kezdődik az ünnep.
Nagy útra indulok,szívem elhagyva
vissza nem térek. |
|
|
- december 11 2011 08:31:47
Kedves Gyula!
Szép - de szomorú - versedhez szívből gratulálok.
Szeretettel: Évi. |
- december 11 2011 10:16:51
Kedves Gyula, bízom benne rosszul értelmezem a végét! Nagyon szépen megfogalmaztad.
Szeretettel:Gizi |
- december 11 2011 11:34:26
Köszönöm kedves Évi és Gizi. |
- december 11 2011 12:28:14
Kedves Gyula!
Én is remélem, hogy nem kell szavaidat szó szerint érteni.
Ha "kigyúlnak a fáklyák", "lobban a vágy", s "kezdődik az ünnep", akkor csak az életre szabad gondolni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 11 2011 15:31:36
Szomorúan szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- december 11 2011 16:43:59
Gyula!
Nagyon szomorú, de szép a versed, gratulálok ircsi |
- december 11 2011 20:51:57
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Radmila |
- december 12 2011 08:22:14
nagyon szomorú érzéseket vittél papírra...szép |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
