|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Minden csendes,frissen pihen
Egy es?átjárta éjszakában,
S a langyos,fényes ragyogásban
Minden él? fa mámorosan zizzen.
Egy csemete hevesen gesztikulál,
Karját emeli az égbe,
A lengedez? illatos szélbe
Kergeti még a múlt zivatarát.
A hullámzó rengeteg, táncba hívja
A lehulló falevelek seregét:
Körbe lengeti,rázza fáradt testét
S a szép,der?s id?ket síratja.
Most mereng az erd? árván:
Érezni a mámort,mely mindent áthat,
Nyugodni hagyja az áldott fákat,
Az álom színt magába zárván.
Fényözönben ébred a természet mélysége,
Csak a vén fák sírnak,aggodnak,
Mert ?k tudják,hogy miért hallgatnak,
Hisz titokban a jöv? fagyos rejtélye.
Epeked? áhitattal várják a következ? századot,
Mi veszélyt jelent a megfakult út nyomán,
Mint kitörni készül? tomboló vulkán,
S reménykednek,hogy megvédik a fenséges földi jót.
Hiú g?ggel párosul törékeny b?bája,
De a bölcs,lüktet? lelke fárdt had,
Semmit sem vár s mindent ad:
Ez a természet szépséges csodája. |
|
|
- december 26 2007 07:47:22
H? képet adtál a természet csodájáról, miközben érezni aggódásod a föld és a természet gyermekei iránt. |
- december 26 2007 23:34:28
örvendek,hogy a vers elmondta neked- és kiérezted- a lényeget |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. november 30. hétfő,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
