|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
|
|
Szavak még így Tőled nem fájtak,
Szívem legmélyebb bugyrába vájtak.
Bennem a képet Rólad szilánkosra törtem,
Levegő s víz nélküli fuldokló lettem.
Hiányod miatt egyedül szenvedek,
Csak az emlékek tartanak életben.
A szilánkok elvakítják szemeimet,
Szavaid égetik összetört szívemet.
Nem kell se víz, se levegő, se étel,
Bármit mondok, úgysem érted.
Gondolsz valamit, igaznak hiszed,
Meg se hallgatod a véleményem.
Csak nézem a szilánkokat búsan,
Írom e sorokat magamban szótlan.
Merre jársz most, nem tudom,
Még mindig Te vagy minden gondolatom. |
|
|
- december 16 2011 18:03:31
Fájó érzések, szép versben!
Gratulálok! 
Szeretettel: Vali. |
- december 16 2011 18:13:48
Gratulálok!
Tudom milyen ez az érzés és nem lehet tőle szabadulni!
Szeretettel: Pircsi  |
- december 16 2011 19:47:38
Szívünkbe markoló a versed, tele van fájdalommal. |
- december 17 2011 11:52:28
Kedves Erzekiseg!
Szomorú versed szép, s nekem is tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 19. szombat,
Sára, Márió napja van.
Holnap Sebestyén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
