|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Odakint minden hideg, lement már rég a Nap,
?rjöngve tombol a szél, mindent belep a fagy,
S apró hópihe táncol, sikolt vele a szél,
S az öreg fák suttogása mindent elmesél.
Hópelyhek, mint t?hegyek, vagy fájó vágások,
Kések és lándzsák hada, valódi fájások,
Menetekben haladnak, óriási hadsereg,
Ablakoknak rohannak, már igazi hadmenet.
Valahonnan fény árad, mutatja nekik az utat,
Együttes er?vel mindegyik bejáratot kutat,
Zeneszó hallatszik, latinos megvadult hangocskák,
Egyszer? dallamok, igazi meg?rült hangos vágy.
Hideg t?z mellett valaki az ütemre táncol,
Forró leveg?ben izzik, messze minden s távol,
Csak a zenét hallja ?, nem érzékel semmi mást,
Lelki szemei el?tt arcokat, képeket lát.
Teste vakító fényárban úszik, szeme lángol,
Ereiben t?z folyik és nem vér, vadul táncol,
Mozdulatai keser?ek, végtelen átkok,
Lába mezítelen, piszkos, vértócsában ázott.
De minden mi keser?, fájdalmas, rideg, bántó,
Táncával el?zi, megsz?nteti azt, mi ártó,
Lassú a dallam, fájó a szív, keser? a dal,
De lelkéhez már nem érhet semminem? vad.
Hópihe száll be az ablakon, földre hull a lány,
Nem szomorú és nem is boldog, kedve csak talány,
Hópihe hull arcára, vízcseppként gurul a földre,
Nem ijed meg a lány, hisz tudja ez nem az ? könnye |
|
|
- december 27 2007 11:17:07
Nagyon szépen levezetted ezt a verset. Nekem nagyon tetszik, beleéltem magam. Gratulálok. Üdv. Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 18. csütörtök,
Auguszta napja van.
Holnap Viola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
